Szomorú, ha tollforgató értelmiségiek elárulják magukról, hogy képtelenek megérteni egy nem túl bonyolult szöveget. Ennél csak az szomorúbb, ha kiderül, hogy nem is akarták megérteni. Azaz értelmiségi mivoltukat árulták el.

A XX. Század Intézet munkatársáról sem feltételezem, hogy amit Orwell és a kisajátítók című cikkemben (MH, máj. 3.) írtam, ne értette volna. Ami terjedelemben és indulatban túlméretezett cikkéből kiderül, azt valószínűsíti, hogy az érteni nem akarás esete forog fenn. Talán az volt a penzuma, hogy ne értse. Mármint (egyebek közt) azt, miért "kínlódgatok el" Orwell 1948-ban megjelent regényének hazai recepciótörténetével. Ez ugyanis önleleplező módon árulkodik arról, hogy a szovjetellenességnek a jobboldalisággal való azonosítására a sztálinista kultúrpolitikának van copyrightja. Ha a mai jobboldal azon az alapon tekinti jobboldalinak Orwellt, hogy szovjetellenes volt, akkor - akár bevallja, akár nem - ezt a primitív sztálinista logikát követi.

Ami a többit illeti: rosszhiszemű denunciálások ("mennyire sajnálhatja Ny. A., hogy összedőlt a szocializmus, és nincs Gondolatrendőrség" stb.) ellen védekezni semmi kedvem. Azt sem fogom aprólékosan előszámlálni, mi mindenről nincs szó cikkemben, amit támadhatnékjában az intézeti munkatársnak a hagyományos jobboldali képzelet sugallt.

De mivel újságot nem egymásnak, hanem az olvasónak írunk, egyvalamiről mégis érdemes beszélni: Orwell baloldaliságáról. Arról, hogy Európa értelmiségének egy igen jelentős része gondolkodott úgy, mint 6: a szovjet rendszert a forradalom elárulása, a forradalmárok likvidálása miatt elítélve. Számukra a forradalom: maga a baloldaliság s ez mint ilyen lett életfelfogásuk primer értéke.

Ebből következik, hogy a nemzetiszocializmussal még a Szovjetunió ellen sem, még taktikai kompromisszumot kötni sem hajlandók. A jobboldal mai ideológiai utóvédharcai viszont megkísérelnek felmenteni, majd a következő fázisban felmagasztosítani mindenkit, aki "a bolsevizmus elleni harcban" Hitler mellé állt. Az intézeti munkatárs talán nem ismeri, talán nem értette, talán nem akarta érteni, mit jelentenek Orwell második világháborús naplójában (bizony, még évekkel a spanyol tapasztalat és a perek után is) az ilyen bejegyzések: "Akadnak néhányan, ha nem is sokan, a gazdagok között, akik nem bánnák, ha Hitler elintézné a szovjet rezsimet." Hogy miért alkalmaz még itt is

ilyen precíz disztinkciót: "Oroszellenes (vagyis inkább Sztálin-ellenes) voltam azokban az években." Hogy félre nem érthetően baloldaliként jegyzi fel: "Ha Hitlernek sikerül Angliát meghódítania, egy percig se habozik majd, hogy a magunkfajtát kiirtsa." (Egy magát jobboldalinak tartó angol aligha tartott ilyesmitől.) Orwell 1943. október 22 én kelt Kik a háborús bűnösök? című cikke is baloldali-ságának megerősítése: "A baloldal tényleges tettei jóval becsülni valóbbak elvi állásfoglalásainál." Ezt a kijelentést, a tőle megszokott kritikai szellemben, baloldali teoretikusok éles bírálata követi, akikkel - ne legyen félreértés! - éppen az a baja, hogy "jórészt ma is vakbuzgón mentegetik a német-orosz paktumot". Azt a paktumot, melynek világszerte a náciknak szurkoló jobboldal örült.
Hála és köszönet az intézeti munkatársnak, hogy alkalmat teremtett ennek kifejtésére!

Nyerges András

Pulitzer-emlékdíjas újságíró