|
 Megjelent Körmendy Zsuzsanna: Hódolat George Orwellnek című könyve a XX. Század Intézet gondozásában. A könyvről bővebb információt ide kattintva olvashat.
A kötet megvásárolható a Terror Háza Múzeum könyvesboltjában vagy megrendelhető a múzeum internetes oldalán.
Centenárium: századik születésnap. S ha nagyritkán is, de ez még megélhető életkor. Akinek centenáriumát ünnepeljük, még nincsen távol tőlünk. Valamiképpen még velünk van. Illyés Gyulánál is érezhettük ezt a 2002. évben. Illyés szép kort ért meg, ám George Orwell élete delén távozott, negyvenhét évesen.
 Mégis velünk van. Vajon miért?
Legismertebb regénye az Állatfarm. De a legjelentősebb alighanem az Ezerkilencszáznyolcvannégy. Halála előtt alig több mint egy évvel, szinte „az utolsó pillanatban” írta.
Miért volt neki olyan sürgős, olyan fontos, hogy betegségével kínlódva, ezt a regényt még megírja?
Játsszunk egy kicsit a számokkal! Ha 1984-ből kivonjuk a regény megjelenésének évszámát, az eredmény harmincöt. Harmincöt év. S vajon mi történt 1949-hez képest harmincöt évvel korábban?
Mindannyian tudjuk: akkor kezdődött az első világháború. Mindez persze lehet véletlen is.
Akkor most már nézzük meg, mi az, ami viszont nem véletlen. Miféle év volt az Ezerkilencszáznyolcvannégy megjelenésének éve? Mit hozott például nekünk, magyaroknak?
Mi az Ezerkilencszáznyolcvannégy megjelenésének évében a Rajk-perrel voltunk elfoglalva. Ki azzal, hogy írta a Rajk-per rossz drámájának, ennek a dilettáns fércműnek a forgatókönyvét, ki azzal, hogy tanulta a vádlottak és a hamistanúk hálátlan szerepét, ki pedig azzal, hogy a szörnyeteg korban kidolgozza a maga számára a túlélés stratégiáját.
Mindezekért úgy érezhetjük, George Orwell nekünk és értünk írta halhatatlan regényét. Még akkor is, ha mi magyarok akkortájt és még néhány évtizeden át még csak nem is hallhattunk róla. Nekünk és értünk írta: a 20. század kárvallottjainak. Két diktatúra fenyegetettjeinek.
Versenyt futott az idővel, mert úgy érezte, hogy olyasmit tud a kommunizmus lényegéről, a totalitárius állam lényegéről, amit csak ő tud megragadni. S amit előtte talán legpontosabban Koestler művészete fogalmazott meg.
Orwell eredetisége kétségbevonhatatlan. De ez az eredetiség a tapasztalat és a megismerés tökéletes szimbiózisából táplálkozott. Újságíró volt, mint a Sötétség délben írója. Nyitott szemmel járt a világban, és semmilyen dogmát nem ismert el.
A nagy kiábrándulás, a nagy fölismerések a spanyol polgárháborúban érik. Nem tud szemet hunyni a tények fölött. Nem tud hazudni önmagának, ezért a világnak sem hazudik. Ha szétesett a világ, akkor ezt a szétesettséget mutatja meg.
Az Orwell-év jelmondatául egyetlen rövid mondatát választottuk ki: „Az igazság akkor is létezik, ha tagadják.” Figyeljünk rá, mit is jelent ez a mondat: nem azt, hogy az igazság ennek ez, annak meg az. Nincs itt csűrés-csavarás. Inkább figyelmeztetés: az igazság tagadható. De létezik.
Voltak századok, amelyek az igazság kimondását tűzték zászlójukra. Ám ez nem az elmúlt, nem a 20. század volt. A 20. század fölvonultatta a tények, az igazság eltagadásának ezer módozatát. A pozitivista, az ideologikus, a misztikus, az utópista igazság-eltagadások egész tárháza volt ez a század. Orwell ez ellen is föllázadt.
Végezetül idézzük föl az írásról, az írás értelméről mondott szavait. „Azért írok, mert előttem van valami hazugság, amit le akarok leplezni, valami tény, amire föl akarom hívni a figyelmet.” Ezt írta 1946-ban, akkor, amikor már látta, hogy a sztálini rendszer nemhogy összedőlt volna; ellenkezőleg, egy világháborús győzelemmel megtámogatva új rohamra indul a világ szerencsétlenebbik fele ellen.
Művészként pontosan tudta, mit jelent a totalitárius állam kiteljesedése. Ezt a fenyegetettség-érzetet írta meg. A rémképet. Jövőképünket rémképekben.
Mi idehaza a szovjet blokkba taszítottság után nem olvashattunk Orwellt. Mi éltük Orwellt. Sorait nem ismerhettük, de a negyven év valósága belénk verte a fölismerést: mindenki egyenlő, de vannak, akik egyenlőbbek a többinél. Nem olvashattuk George Orwell műveit, filmen sem nézhettük meg, sőt beszélni sem volt róla tanácsos néhány évtizeden át.
Gyerekeink már ismerik, tudják, ki volt, diákkönyvtárban jelentek meg írásai. De érteni csak akkor fogják, ha mi magunk őszintén beszélünk a diktatúra múltjáról.
S ne feledjük: minden diktatúra az orwelli totalitárius állam előszobája.
|
