Tanulmányok: Lenin Intézet, 1957.
Pályája: 1957-65 az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának MLEE igazgatója, 1965-68 agitációs és propaganda osztály vezetője, 1968-69 titkár, 1969-71 a KB sajtóalosztájának vezetője, 1971-75 a Társadalmi Szemle főszerkesztő helyettese, 1975-76 a kulturális miniszter-helyettes, 1976-80 kulturális miniszter, 1980-82 művelődési miniszter, 1982-88 a HNF Országos Tanácsának főtitkára, 1988-90 államminiszter, 1989-90 a Tájékoztatáspolitikai, a Tudománypolitikai és a Nemzetiségi Kollégium elnöke. 1950-56 az MDP, 1956-89 az MSZMP tagja, 1980-89 a KB, 1988-89 a PB, 1989 az Elnökség és a PIB, 1989-90 az MSZP elnökségének tagja, 1990. május-november alelnöke, 1989 a párt köztársasági elnökjelöltje, 1990. november kilépett az MSZP-ből. 1989- a Demokratikus Magyarországért Mozgalom elnöke. 1991-96 az NDSZ alapítója, ügyvivője, majd elnöke. 1995-95 a Magyar Egységért Mozgalom elnöke. 1997- az MDF szakértője. 1996- az MVSZ elnökségi tagja. 1983-94 országgyűlési képviselő (1983-85 Bp., XIII. ker., 1990-94 Bács-Kiskun m., 1990. máj-nov. MSZP, 1990. nov-1994 független), 1990. ápr-nov. az MSZP frakcióvezetője, 1994 az NDSZ, 1998 az MDF képviselőjelöltje. 1989- a Magyar-Finn Társaság elnöke, 1991- a KLTE politológia tanszékén előadó professzor. 1995-2000 a Szent László Akadémia rektora. A filozófiai tudomány kandidátusa (1970).
Főbb művei: Szocialista társadalom és humanizmus (1978), Demokrácia és kultúra (1980), Októberi kérdések (1988), Esélyünk a reform (1988), Egy év után, választás előtt (1990), Politikuspálya a pártállamban és a rendszerváltásban (1993), Koronatanú és tettestárs (1998).
(Forrás: Biográf Ki kicsoda 2002; Főszerk: Hermann Péter, Budapest, Enciklopédia Kiadó, 2001)