A George Orwell emlékének szentelt életmű-kiállítást követően új időszaki tárlat nyílt október 10-én (pénteken), 11 órakor A valódi 1984 címmel a Terror Háza Múzeumban.
Schmidt Mária, a XX. Század Intézet és a Terror Háza Múzeum főigazgatójának megnyitó beszéde:
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Még húsz év sem telt el a George Orwell megálmodta és rémisztően megfestett 1984-es esztendő óta, amelyet a legtöbben megéltünk - és mégis, mintha valami távoli, homályba veszett történelmi korszakról esne szó:
Mintha feledésbe merült volna minden, az utcák szürkesége, a ladák, trabantok és wartburgok „suhanása”, a mindenható pártvezetők jellegzetes és semmitmondó szófűzérei, szófordulatai a megbonthatatlan szovjet-magyar barátságról, a baráti országokról, az imperialisták üzelmeiről, a szocialista ember és szocialista tudat hatékonyságáról, az egyre fokozódó nemzetközi helyzetről.
Pedig a valódi 1984-es évet nem csak az éppen száz éve született George Orwell remekműve, az 1948-ban papírra vetett Nineteen Eighty-Four teszi emlékezetessé, vagy éppen szimbolikussá.
1984 volt az utolsó év.
Utolsó azon esztendők sorában, amelyek 1956 után reménytelenül egymásba kapaszkodtak. Ugyanolyan ez az év, mint 1964 vagy 1974. A barátságok megbonhatatlanok, az ellenfelek ádázak, az egység örök. Magyarország ugyan a legvidámabb barakk, ahol Tatabányán sztrádaáruház épül, Budapesten skála metró.
A legvidámab barakk, ahol hazai gyártású farmernadrágot kapni és ahová a baráti országok tehetősebb alattvalói szivesen elzarándokolnak - főképp a Balatonra, hogy gulyást egyenek és magyar borokkal feledtessék afölötti bánatukat, hogy esélyük sincs elutazni a Vasfüggönyön túlra.
De ez volt a maximum, a hatalom pontosan kijelölte a határvonalat.
És bár mi magyarok – ha hűséges és „biztonságos” állampolgárnak bizonyultunk – a kék világútlevél, no meg a világablak segítségével átruccanhattunk Bécsbe, vagy akár messzebb is, de a határon gyomorgörcsöt kaptunk a motozástól, a kiszabott valutakeretből pedig jó ha néhány kávéra és apróságra telt.
A hatalom birtokosai és mi, alattvalók még semmit nem sejtettünk. Nem tudtuk, hogy Andropov után az SZKP következő agg főtitkára, Csernyenkó alig egy évig él majd és utódja Gorbacsov 1985-ben glasznosztytot, peresztrojkát hirdet. Kádár János 1984-es beszédeiben ugyan szót ejtett két nehézségről: a fokozódó nemzetközi helyzetről (azaz: a NATO középható távolságú rakétákat telepített az NSZK-ban és Olaszországban), a gazdasági gondokról (azaz: mi, kommunisták, a jó szándéktól vezérelve többet osztottunk szét az emberek között, mint amit megtermeltünk, de takarékoskodással megoldjuk a nehézséget) –
végkövetkeztetése azonban nem hagyott kétséget:
A szocialista vívmányok vitathatatlanok
Ez már nem a három millió koldus országa
A párt irányvonala megkérdőjelezhetetlen
A szovjet-magyar barátság megbonthatatlan és örök
És mégis, furcsa ez az 1984-es év. Két arca van: ekkor jelentek meg magyarul Hruscsov titkos beszédei, Koestler Sötétség délbenje, Orwell Állatfarmja – persze szamizdatban, és ebben az évben tartoztatták le Csehszlovákiában Duray Miklóst, ölték meg Lengyelországban Popielszko atyát és Romániában Pálfi Géza plébánost. Magyarországra látogatott Helmut Kohl német kancellár és Margaret Thatcher brit miniszterelnök asszony és ebben az esztendőben részesült a létező legnagyobb szovjet elismerésben a magyar Nagy Testvér, Kádár János, akit a Kreml Lenin érdemrenddel tüntetett ki.
Időszaki kiállításunkkal egy időutazásra invitáljuk Önöket. A terembe belépve talán beleszippanthatunk a valódi 1984-es év levegőjébe, eszünkbe juthatnak hajdani bánataink, örömeink.
Az elmúlt tizenkilenc esztendő most valahogy mégis többnek tűnik, mint máskor. Nemcsak a társadalom változott, de más lett személyes életünk. Megváltozott a nyelvünk, másképpen beszélünk, élünk és szerencsére másképp is gondolkodunk ma.
Kiállításunk célja nem egyfajta hamis nosztalgiázás, vagy egyszerű merengés a múlandóságról. Orwell szelleméhez méltón sokkal inkább felkiáltójel, hogy a totális hatalom birtokosai bármennyire is megtörhetetlennek tekintik is hatalmukat, hamar a történelem süllyesztőjében találhatják magukat.
Mert Orwellt idézve:
„Lehetetlen félelemre, gyűlöletre és kegyetlenségre alapozni egy társadalmat. Nem maradhat fenn. (…) Nem lesz benne életerő. Szétesik. Öngyilkos lesz.”
És ma már nem csak hisszük, amit Orwell vallott, de tapasztalatból is tudjuk, hogy „Az igazság akkor is létezik, ha tagadják.”
A kiállítást ezennel megnyitom. Köszönöm, hogy eljöttek hozzánk!
FOTÓK
A Ki volt George Orwell? című életműkiállításról ide kattintva olvashat bővebben.
|
