1. jelenet
(tavaszi délután egy parkban, tanítás után- Szilvi és Balázs egy padon ülnek összebújva)

Sz.: (suttog) Elhoztad?
B.: El.
Sz.: (izgatott) Add ide!
B.: Nyugalom, meg fogod kapni.
Sz.: Most! Tudod, milyen régóta várok rá. A múlt hétre ígérted. Naaa! (Könyörgő pillantás, játszik.)
B.: Anyukáddal vigyázz nagyon!
(B. nagy gonddal előveszi Orwell: 1984 angol kiadását. Nézegeti, látszik rajta, hogy nehezen válik meg tőle. Szertartásosan átadja Szilvinek, aki a táskájába süllyeszti.)
Sz.: Ne aggódj. Az sem tűnne fel neki, ha kopaszra borotválnám a fejem. Mióta pártfősulis, éjjel-nappal az ideológiát bújja.
B.: Akkor este, ahogy megbeszéltük.
(csók)

2. jelenet
(sötét pince, öt hasonló korú fiú ül egy asztalnál (egyikük Balázs), amikor Szilvi megérkezik)

L.: (felugrik, amikor meglátja a belépő Szilvit) Jó estét kívánok a leggyönyörűbb matematikusnak, akivel valaha találkoztam! Megengedi, hogy ajkammal illessem hófehér kacsóját? (kezet csókol, majd felkínálja a helyét, és hoz magának egy másik széket)csak figyelmesség, a továbbiakban rá sem néz Szilvire
(többiek valami köszönésfélét motyognak)
Sz.: Köszönöm. Sziasztok. (megcsókolja Balázst, majd leül)
B.: Te lovagok gyöngye, hasznosabb lenne, ha Lugosinál vágódnál be a választékos modoroddal.
L.: Bocs, nem az esetem. Túl vékony.
F1: Besúgónál előnyös tulajdonság. Lehet, hogy most ő perceg itt a deszkában (végigsimítja az asztalt)
F2: …miután feljelentette a szút.
F1: Nem kizárt. Állandóan utánunk szaglászik.
F3.: És akkor mi van? Az az ember el van tévedve. Gondolkozzatok már, az istenért, 1984-et írunk! Ma már senkit nem visznek el csak azért, mert Szabad Európát hallgat.
F2.: Azért te sem szoktál vele dicsekedni.
F1.: Ez most mindegy, mi nem erre készülünk.
F3.: Tisztában vagyok a tervvel, köszönöm. Nem teljesen veszélytelen, de ha lebukunk sem fogják letépni a körmeinket. Legfeljebb elbeszélgetnek velünk egy kicsit az élet dolgairól. És? Úgyis kíváncsi vagyok, hogy zajlik egy ilyen. (eljátsza F1-gyel) Egy bajuszos úr leül veled szembe, erősen ráncolja a homlokát, szigorú, szúrós szemekkel rádnéz, és azt mondja: ejnye-ejnye, lehetne egy kicsit toleránsabb a fiatalember a párthoz. (visszaül a helyére) Ez nevetséges.
F1.: És az egyetem? Mind végzősök vagyunk. Elég, ha Lugosi beleköp az érettségi levesbe, és meg is keveri egy kicsit.
F2.: Sokat feltételezel róla. Nem ér olyan messzire a keze. Még az se biztos, hogy igazi besúgó, és nem önszorgalomból, meg unalmas percei kellemesebb eltöltése céljából irkálja a feljelentéseket.
F1.: Tavaly kirúgtak miatta egy srácot.
F2.: A Jánosi Ferit? Ne röhögtess. Kár volt a papírért, meg a kimerítő csuklómozgásért. Lugosi nélkül is repült volna, kétszer bukott négy vagy öt tárgyból.
B.: Ha minden kötél szakad, talán Szilvi anyjára is számíthatunk. Nagy jövő vár rá a pártban, még miniszter is lehet, nem?
Sz.: Attól mentse meg az Isten az országot! Ha azt az utasítást kapja, hogy szúrja hasba az első öt embert, aki szembejön vele az utcán, azt is megteszi. Mert ez a párt érdeke, és az mindennél fontosabb. Ritka az ilyen fanatikus. Apámat is elüldözte, mert nem akart aktivista lenni.
L.: Apád festő, ugye?
Sz.: Igen. De nem az a lázadó művész. Egyáltalán nem érdekli a politika. Anyám ezért rakta ki a lakásból.
B.: Lehet, hogy fanatikus, de téged szeret. Jól jöhet egy ilyen kapcsolat.
F3.: Gondolkozzunk logikusan: nem bukhatunk le. Ha csak nem futunk össze Lugosival akció közben. Amire úgy őszintén nem sok esély van.
B.: Igazad van. Kétlem, hogy eszébe jut az iskolát őrizni az éjszaka közepén. Ezek pedig nem beszélnek…
(A padlón heverő táskájából előveszi a három festékszórót, majd mindegyiket odadobja valakinek. Szemügyre veszik a flakonokat.)
B.: Ha lehet egy javaslatom, induljunk.
(Mindenki el. Következő kép: az iskola falát szimbolizáló paravánokra Szilvi, Balázs és fiú3 felírja, hogy RUSZKIK HAZA!, a többiek addig a terepet figyelik.)

3. jelenet
(Szilvi és Balázs másnap, az első jelenetben szereplő padon. Szilvi nagyon jókedvű.)

Sz.: Láttad a rendőröket a suli körül? Meg az igazgató képét… hát az valami csoda volt. Majdnem toporzékolt, mint egy kisgyerek. (utánozza az igazgatót) Az én iskolám, pont az enyém… Közönséges vandálok! Kerüljenek csak a kezeim közé, megszorongatom a töküket!
Kedvenc KISZ-eseink meg rendkívüli gyűlést tartanak éppen. Társadalmi munkában újrafestik majd a falakat, most osztják be a feladatokat. Mekkora felfordulás! Ez hihetetlen. Nem gondoltam volna, hogy ekkora hajcihőt csapnak. A tanárok is... szegény Mirnainé teljesen feldúlt volt. Amikor egy rendőr elment az ablak előtt, mindig felszisszent: gyalázat.
B.: Igen, eddig jól mennek a dolgok. De most vigyáznunk kell magunkra. Egy cinkos összekacsintás a folyosón, és máris gyanúsítottak vagyunk. Onnantól meg már könnyen megy minden. Ha nem tudják ránkbizonyítani, akkor is ránkhúzzák a vizes lepedőt. Mindenki fel van háborodva, bűnbakot kell keríteniük, mindegy, milyen áron. Szóval: csak óvatosan azzal a lelkesedéssel, kislány. Bajod lehet belőle, féltelek. (átöleli)
Sz.: (hozzábújik, de nem figyel, álmodozó tekintet) Forradalmárnak érzem magam. (Balázshoz) Winston büszke lenne ránk.
B.: Lugosi minden vágya, hogy minket a 101-es szobában lásson.
Sz.: Lugosi, Lugosi, mindig az a fajankó, mit tehet ellenünk? Feljelent? Na és? Ezen a héten meglesz az országos műszaki matekverseny eredménye. Ha sikerült, nem árthat nekem. Ha helyezést érek el, azt mindenhol elismerik. Tehet egy szívességet!
B.: Azért szerintem ezt vele ne közöld.
Sz.: Miért beszélünk állandóan róla? Ahhoz valamelyikünknek árulóvá kéne lennie, hogy bármit is tehessen.

4. jelenet
(Tömeg egy iskolai faliújság előtt. Balázs közéjük furakszik, amikor meglátja a táblázatot, felkiált)

B.: Igen, megvan!
A folyosón Szilvi közeledik pár barátnőjével. Balázs odarohan hozzá, felkapja, és pörögni kezd vele:
B.: Második lettél! És nekem ilyen okos barátnőm van! Iszonyú büszke vagyok rád!
Sz.: Tegyél le! Tegyél le! Mi van? Miről beszélsz? Ezt nem hiszem el.
B.: Nézd meg !
(A faliújsághoz húzza. Sz. meglátja az eredményt, elképed. Többen gratulálnak neki.)
Sz.: (a fejét fogja, érthetetlen szavakat mormol) Nem, ezt nem hiszem el! Megcsináltam. (egyre hangosabban) Ha kettesre érettségizem is felvesznek. Nem, ilyen nincs, ez tényleg igaz? (szinte önkívületben kiabál) Megcsináltam, már senki sem köthet belém, azt csinálok amit akarok…az a hülye Lugosi is elmehet a jó büdös (közben elhajítja a táskáját, ami Lugosi lába előtt landol, épphogy át nem esik rajta)
L.: Igen? Hallgatom. Mit szeretett volna mondani? (Észreveszi a táskából kicsúszott becsomagolt könyvet. Balázs ráismer az 1984-re, alig hallhatóan felszisszen) Óvatosan azokkal a heves mozdulatokkal, még kárt tesz a könyveiben. (Lapozgatni kezdi, arca elárulja, hogy zavarban van. Nagyot nyel, megpróbál méltóságteljes maradni.) Ez angolul van. (az egyik közelében állónak nyújtja a kötetet) Kérem, olvassa fel nekünk a címét! (halk kuncogás)
D.: Nineteen eighty…
L.: (ingerülten) Magyarul! (fegyelmezi vonásait) Legyen szíves.
D.: Ezerkilencszáznyolcvannégy.
L.: (felcsillan a szeme) Úgy, szóval a kisasszony ilyen olvasmányokkal foglalkozik a szabadidejében, amikor éppen nem matematika versenyeket nyer. Szép, mondhatom. Nem hiszem, hogy az ilyesfajta könyvekből kéne megtanulnia az élet dolgaihoz való helyes hozzáállást. Lázító szennyirodalom! Ez egy elit gimnázium, kérem, itt nem olvashat össze akármiket. Gondoskodni fogok róla, hogy elmenjen a kedve az ilyesféle könyvektől.(El.)
(Pár másodperc csend, majd a diákok lassan elpárolognak, Szilvi összeszedi a holmiját.)
B.: Ne aggódj, ebből nem lehet semmi baj. Ez a féleszű azt hiszi, hogy az ötvenes években vagyunk. Senki nem veszi komolyan. Nagy a szája, majd megnyugszik.

5. jelenet
(Szilvi kijön a fegyelmi tárgyalásról. Teljesen nyugodt. Balázs a tanári előtti folyosón ácsorog.)

B.: Mi volt, mit kérdeztek?
Sz.: Rendes tőled, hogy megvártál.
B.: Engem is behívtak. De „csak beszélgetni”. Mondd már, hogy mi volt!
Sz.: Semmi különös. Lugosi rossz passzban van. Bocsánatot kértem, amiért tiszteletlenül viselkedtem, kegyelemdöfésként pedig közöltem, hogy a könyvet az angoltudásom csiszolása céljából olvasom. Leblokkolt. Különben is, Kovács is bent van. Tudod, hogy bír engem, segített, ahol tudott. A pártküldött nem sok vizet zavart. Anyám egyik barátnője. Az egy kérdésen kívül, hogy a szüleim tudnak-e erről, legfeljebb lenéző pillantásokkal vett részt a kihallgatáson. Lugosi megkérdezte, hogy tudok-e valamit a falfirkálókról, de mit válaszolhattam volna? Persze, hogy semmit se tudok.
B.: Ugye nem sejtenek semmit?
Sz.: Kizárt. Ugyan honnan? Bár Lugosi ravasz pillantásából erre is lehetne következtetni, de ő nem tud másképp nézni, úgyhogy ez nem számít. Különben is. Nekem biztos elmondták volna, ha tudnak rólunk. Nem hagyták volna, hogy ilyen nyugodtan kisétáljak.
B.: És tőlem mi a fenét akarnak?
Sz.: Passz. Talán azt, hogy nevelj meg. (nevet)

6. jelenet
(A bizottság, miután Szilvit meghallgatták.)

L.: Elvtársak, szeretnék szót kérni, mielőtt behívnánk a következő delikvenst.
K.: Beszéljen csak.
L.: Arról lenne szó, tisztelt elvtársak, hogy felmerült a gyanú: eme végzős diákjaink követték el ama gyermekes csínynek éppen nem nevezhető gaztettet, amelynek nyomait iskolánk ma is viseli. (a pártmegbízott felszisszen)
Pm.: A falfirkálásra gondol?
L.: Igen, pontosan arra.
K.: És kiben merült fel a gyanú? Ezek értelmes, jóravaló gyerekek, nem pedig közönséges vandálok.
L.: (rendreutasító pillantás K. felé) Egyetlen módja van, hogy kiderítsük az igazságot.
Pm.: Mégpedig?
L.: Kérek engedélyt a saját, egyéni módszerem alkalmazására.
K.: Elárulná, hogy mégis milyen módszerről beszél?
L.: Nem tartanám célravezetőnek. Az eredményességéről mindketten megbizonyosodhatnak.
K.: Nem egyezem bele semmibe, amiről nem hajlandó közelebbi tájékoztatást adni.
L.: Elvtársnő?
Pm.: (pár pillanat szünet, gondolkodik) Furcsának tartom, hogy nem avat be minket. Ugyanakkor kíváncsivá tett. Alkalmazza csak a „saját, egyéni” módszerét.
L.: (gúnyos mosoly Kovács felé) Köszönöm a bizalmat. (kiszól) Rónaszegi Balázs!

7. jelenet
(Balázs a bizottság előtt)
L.: (mézesmázas) Üljön le. Szeretném, ha nem érezné magát kellemetlenül, ez egy kötetlen beszélgetés. Kovács kartársat már ismeri, hadd mutassam be Szikoránét, a párt kirendelt megbízottját.
B.: Jó napot kívánok, Rónaszegi Balázs vagyok.
Pm.: Jó napot, maradjon csak.
L.: Akkor talán térjünk a tárgyra. Nagyon kényes témáról van szó, mindannyian örülnénk, ha hamar pontot tehetnénk az ügy végére. Magát nem Szalai Szilvia miatt hívtuk ide. (Erősen rájátszik a szerepére, nagy hatásszünetet tart. Láthatóan élvezi, hogy a figyelem középpontjában van.)
B.: (Türelmetlen, de igyekszik nyugodtnak látszani. Már kínos a csend.) Akkor miért?
L.: A falfirkák ügyében. (Balázs elsápad, L. élvezi a hatást.) Nem kell aggódnia, csak a segítségét kérjük, hogy minél hamarabb lezárhassuk az ügyet. Mit szeretne nekünk elmondani?
B.: (túl gyorsan) Semmit. (észreveszi a hibát, fegyelmezi magát) Úgy értem semmit nem tudok mondani. Magam is meglepődtem, amikor reggel észrevettem. Nem tudom, kik tehették.
L.: (hátradől, sóhajt) Maga egy értelmes fiatalember, minek titkolózzam. Tudjuk, hogy köze van az akcióhoz. Éppen elegendő információ van a birtokunkban, akár rendőrségi eljárást is kezdeményezhetnénk. De nem kell megijednie. Iskolán belül is elintézhetjük a dolgot. Persze, csak ha okosan viselkedik. Még egyszer elismétlem, a segítségét szeretnénk kérni.
K.: Egy pillanatra szeretném megszakítani a beszélgetést. Lugosi kartárs, kijönne velem?
L.: (ingerült, hogy megzavarták) Fontos ez most, Kovács?
K.: Egy igen lényeges részlet jutott eszembe az ügy kapcsán.
(kimennek)
K.: (szinte rátámad) Mi a fenét művel maga?? Miről beszél? Semmiféle bizonyítékunk nincs, mégcsak sejtésünk se, nemhogy információnk! Maga egész egyszerűen blöfföl! Teljesen megrémíti ezt a szerencsétlen gyereket. Mi szükség erre? Azt hiszi, ezzel elér valamit?
L.: (higgadtan) Nyugodjon meg, kérem. Ezért igazán kár volt kihívnia. Legyen szíves türelmesen kivárni a végét. A szidalmait akkor is ráér rámzúdítani, ha bebizonyosodott: feltevésem helytelen. Menjünk vissza.
K.: Én nem asszisztálok ehhez a hazudozáshoz. Nem fogom aláírni a jegyzőkönyvet.
L.: Úgy? Rendben, ha gondolja. Igazán nem szívesen teszem, de ebben az esetben kénytelen vagyok emlékeztetni arra a kis afférra az igazgatóné elvtársnővel…
K.: (még idegesebb lesz, izzad) Szemenszedett hazugság!
L.: Igen? Szerintem ez a kis hazugság a maga állásába kerülhet. Gondolja végig még egyszer azt az aláírást. Úgy hiszem, nem szeretne egy istenhátamögötti faluban segédtanító lenni. És legyen szíves, ne zavarja meg még egyszer a kihallgatást.
(Lugosi bemegy, Kovács utána)
L.: Hol is tartottunk az imént? Igen, tudom már. Tehát mit is szeretne nekünk mondani?
B.: Lehetetlen hogy olyan bizonyítékaik vannak, ami alapján összefüggésbe hozhatnak az üggyel. Milyen információkkal rendelkeznek? Szeretném tisztázni ezt a félreértést.
L.: Nem olyan nagy város ez, hogy feltűnés nélkül lehessen három festékszórót vásárolni. Az eladó tökéletes személyleírást adott.
B.: (hosszan hallgat) Rendben. Mit akarnak?
(Lugosi arcán elégedett mosoly, Kovácsén megdöbbenés, Szikoráné felül a székben, feszülten figyel)
L.: Tudtam én, hogy lehet magával okosan beszélni. Ismétlem, a segítségét szeretnénk kérni. Mindenki jobban jár, ha maga beszél, és nem a rendőrség kezd el nyomozni. Hajlandó további információkkal szolgálni?
B.: Kérdezzen.
L.: Kik voltak a társai?
B.: Egyedül csináltam.
L.: Három festékszóróval? Ne bolondozzon. Én nem nézem magát hülyének, magától is ezt várom el. Feleljen!
B.: Mondom, egyedül csináltam. Csak a biztonság kedvéért vettem hármat, nem mindig működnek.
L.: Rendben. Megértem, ha nem akarja elárulni a társait. De, ismétlem, jobban teszi, ha nekünk mondja el, itt és most, nem pedig a rendőrségen. Ha én most elengedem magát, annak komolyabb következményei lesznek. Kérem, hallgasson a józan eszére.
B.: Milyen büntetést kaphatunk ezért?
L.: Ó, tehát mégis többen voltak. Az attól függ, hogy maga mennyire konstruktívan áll a dologhoz. Ha nem próbál meg félrevezetni minket, és szépen elmond mindent, helyszínekkel, időpontokkal, nevekkel… Annyit biztosan megígérhetek, hogy nem kerül ki az ügy az iskolából. A tantestületi megrovást nem kerülhetik el, ezt beláthatja… azon túl pedig: maga az iskolában maradhat, ezt garantálom. Persze az adott feltételek mellett.
(Kovács teljesen elsápad, de nem szól.)
B.: A többieket ki fogják rúgni?
L.: Nem tudom biztosan. Efölött nem én döntök. Én csak a maga maradásáért kezeskedem.
B.: Áruljam el a barátaim, hogy maradhassak?
L.: Nem, dehogy. Nem így kell látnia a dolgot. Maga tulajdonképpen szívességet tesz nekik, amiért nem akaszt a nyakukba rendőrségi eljárást. Így legrosszabb esetben is le tudnak érettségizni egy másik iskolában, vagy esetleg jövőre, és nem lesz gondjuk a felvételivel. A büntetett előélet viszont csúnyán mutat a továbbtanulási önéletrajzban, nagyon csúnyán. Jól gondolja meg. A maga nevét egyáltalán nem fogják összefüggésbe hozni az üggyel. Még a szülei se fognak tudomást szerezni a dologról.
B.: (hosszú csend) Rendben, beszélek.

8. jelenet
(A teljes társaság a rejtekhelyen, Balázs kivételével. Sűrű cigarettafüst, az asztalon rengeteg sörösüveg, nyomott hangulat, üres tekintetek. A párbeszédek vontatottak, hosszú hallgatásokkal)

L.: (Lehúzza az üvegben lévő sört, újat vesz. Nem tudja kinyitni.) Hol a picsában van az a kurva sörnyitó?
F2.: Add ide! (kinyitja a fogával)
L.: Kösz.

F1.: Most mi lesz?

L.: Szerintem be fogunk rúgni. (vodkásüveget vesz elő, mindenkinek tölt, lehúzzák)
F1.: Nem úgy értettem. Az érettségi…

F3.: Lovagnak igaza van. Be fogunk rúgni.

F1.: Én az érettségiről beszélek.

L2.: Mi is. Ahelyett fogunk berúgni.
(megérkezik Balázs, a köszönést senki nem viszonozza)

Sz.: Még egy kör? (Nem vár választ, vodkát tölt. Balázsnak nem. Lehúzzák.)

B.: Ne haragudjatok. Tudom, hülyén hangzik…

L.: Hát ezt eltaláltad. Mindannyiunkat kirúgtak.
B.: Sajnálom, tényleg. Nem tehettem mást. De ti legalább mártírok lehettek, nekem még ez sem adatik meg.

F2.: Árulósors. Ne várd, hogy még sajnáljunk is.
B.: Igazatok van. Megértem, ha utáltok. Szilvi, anyukád nem tudna valamit…
F3.: Kidobta otthonról Szilvit. Azt mondta, ő maga fogja elintézni, hogy a lánya soha ne érettségizhessen le.
(Balázs térdére könyököl, arcát a tenyerébe rejti.)
B.: (felugrik, kiabál, hisztérikus) Legalább ordítanátok! Üssetek meg, azt csináltok velem, amit akartok. Csak ne hallgassatok! (visszarogyik a székre, sír)

Sz.: Menj innen.
(Balázs el)
F1.: Még egy kör?

9. jelenet
(A műterem, Szilvi a földön ül, előtte sör, cigizik. A dohányzáson és iváson kívül nem mozog. Apja fest. Bútorozatlan, rendetlen helység. Kopognak.)

A.: Megnézem, ki az.

A.: Hozzád jöttek. Kovács Vince, egy régi tanárod.
(Sz. nem válaszol, úgyhogy apja behívja.)
K.: Szia Szilvi!
A.: Nekem úgyis el kell mennem, beszélgessetek csak. (elmegy)
(Kovács zavarban van, nem kínálták hellyel, de különben se lenne hova ülnie)

Sz.: Üljön le. (maga mellé mutat a földre) Egy sört?
K.: Köszönöm, elfogadom. (Sz. kinyitja neki. Üvegből isznak.) De ne magázz légy szíves. Lovag mondta, hogy most itt laksz, gondoltam meglátogatlak. Remélem nem baj… (semmi reakció, ettől kicsit zavarba jön)

Sz.: Nem baj. Ráérek.
K.: Tudnod kell, hogy igazságtalanságnak tartom, amit veletek műveltek. De nem tehettem semmit.

Sz.: Ezért jöttél?
K.: Nem. Nem teljesen. (kegyetlenül zavarban van, egy öngyújtóval játszik, remeg a keze, és a hangja is.) Az igazság az, hogy nyugatra akarok szökni, és szeretném, ha velem jönnél. (Sz. most először néz rá, de továbbra is közönyös. Kovács kihasználja a pillanatot, megfogja a kezét.) Te nem tudod, de már nagyon régóta szeretlek. A botrány óta azt is tudom, hogy bizonyos dolgokról ugyanúgy gondolkodunk. Jól megértenénk egymást. Nem akarok rádkényszeríteni semmit, nem kell együtt lennünk, csak gyere velem! Odaát járhatnál egyetemre, megízlelhetnéd a szabad életet. Te többet érdemelsz annál, ami itt van! Kérlek, gyere el velem innen! Mindent megszerveztem, van egy erdei út, könnyedén átjutunk a zöldhatáron Ausztriába, onnan pedig oda megyünk, ahová szeretnéd. Anglia, Amerika, Svájc… te döntesz. Van egy kis félretett pénzem, abból pár hétig gond nélkül elélünk bárhol, amíg munkát találok.
(pár pillanat csend, majd feltör Szilvi fülsértő, őrült kacaja, ami abba sem marad, míg apja vissza nem ér)
K.: (megint nagyon zavarba jön, sietősen összeszedi a holmiját, mialatt beszél) Nem kell most azonnal válaszolnod, gondolkozz rajta. Majd visszajövök, szia! (szinte menekül a lakásból, az ajtóban majdnem nekimegy Sz. apjának)
(Apja megjelenése után a sátáni kacaj lassan alábbhagy)

A.: Mit akart?

Sz.: Nyugatra szöktetni. Szeret. (Tökéletes közöny. Újra az előbbi kacaj.)
A.: Nem mész el vele?
Sz.: Nem.

(hosszabb szünet, közben apja festeni kezd)
A.: Az a szerencsétlen egy éve lassan minden héten eljön. Kezdem sajnálni.

Sz.: Majd feladja.

(hosszú szünet, apja kávét főz, leül Szilvi mellé, kávéznak)
A.: Találkoztam ma Lovaggal. Vizsgázni ment, most elsőéves.

(hosszú szünet, apja visszatér a képhez)
A.: Több mint fél éve, hogy már akkor sem szólsz, ha kérdezlek. Hónapok óta nem vettél a kezedbe könyvet. Odakint egyre jobb a helyzet, de te nem vagy hajlandó tudomást venni róla. Miért?

(újabb hosszú csend, apja lepakolja a ruhákat és könyveket egy székről, leül, ráérősen rágyújt)
A.: Beszéltem anyáddal. Kezd kijózanodni, már ő is érzi a változást. Azt mondta, elintézi, hogy felvegyenek az egyetemre. A versenyeredményed még mindig számít.
(Sz. megint ugyanúgy felkacag)
Sz.: Tőle nem kell semmi.

(újabb hosszú csend, apja fest)
A.: Kovácsnak hetek óta a színét se láttam. Kitartó ember, négy év kellett, hogy feladja.

(megint szünet)
Sz.: Elfogyott a cigim.
A.: Újabb egyévnyi hallgatás után ezt tudod mondani?…lemegyek, veszek, úgyis kell nekem is. (elmegy)

(Hangbejátszás: Szűrös Mátyás kikiáltja a köztársaságot. Szilvi az öreg rádió felé fordul, áhitattal nézi, a szemében könny.)
Sz.: (remeg a hangja) Hát megtörtént mégis? Ez igaz lehet? Amit annyira vártam… (ízlelgeti a szavakat, egyre gyorsul a beszéde és egyre hangosabb, az utolsó szót kiáltja) többpártrendszer… demokrácia… sajtószabadság… szólásszabadság… és egyáltalán: szabadság! (leül, kifárasztja a sok beszéd) Nem hiszem el, hogy tényleg megtörtént. (felpörög) Elölről kell kezdeni mindent. A demokráciát tanulni kell. Nekem is tanulnom kell. Vége van, végre vége! (kabátot vesz, indulna kifelé, de az ajtóban Balázsba ütközik)
B.: Szia. Zavarok?
Sz.: (hátrál) Igen. Mit akarsz?
B.: Kérni jöttem. Tudom, hogy utálsz, teljesen igazad van, de most nem rólam van szó. Hallgass végig, kérlek.
Sz.: Beszélj, sietek.
B.: Régóta nem találkoztunk. Nem tudhatod, hogy tagja vagyok az egyik pártnak, ami idáig juttatta a dolgokat. Sokat dolgoztam, de megérte. Elég magas tisztséget töltök be, a választások után valószínűleg képviselő leszek. A segítségedet szeretném kérni. Iszonyú sok munkánk van, és rengeteg a megoldatlan probléma. Nem voltunk felkészülve ilyen gyors sikerre. Szükségünk van mindenkire, aki szeretne részt venni a munkában, és alkalmas is rá. Te nagyon okos lány vagy, tudom, hogy sokat foglalkoztál a pluralizmussal, rád gondoltam. Biztos szívesen dolgoznál nekünk.
Sz.: Nekünk? Úgy érted, hogy a felettesem lennél?
B.: Nem, ez nem teljesen így van. Hivatalosan talán igen, ilyesmiről lenne szó, de a gyakorlatban természetesen szó sem lehet róla.
(újra a sátáni kacaj)
Sz.: Akkor már inkább a Gesztenyefa vendéglő.



Vége