|
A rémkép valósága
Bevezetés
Orwell műve nem ‘csak egy regény’, hanem egy pallérozott elmével és bámulatos tehetséggel megírt példázat arról, hogy hová vezet, ha az ember egyenlővé teszi magát Istennel. A totalitárius víziót in hoc sen-su vizsgálom, ezért arra törekedtem, hogy az összes lehetséges bibliai párhuzamot felmutassam. A Szentírásra való hivatkozásaimnál a Bib-lia függeléke szerint elfogadott ‘szabványt’ alkalmaztam.
Mivel az esszé egy “művészi igényű, egyéni hangvételű tanul-mány”1, ezért a regényből (főforrás) kimásolt idézeteknél sajátos tipográfiai elemet vezettem be: a felhasznált szöveg helye kapcsos zárójelbe került {x rész, y}, ahol a hátul lévő szám az adott részen belüli szakaszt jelöli, Emmanuel Goldstein könyvét pedig {a könyv} formula (ez könyv a könyvben).
Külön szeretném hangsúlyozni, hogy Magyarországon az 1984 című regénynek komoly hagyománya van, hiszen Kovács Ákos elő-adóművész a rendszerváltást követő években több dalt – és albumot – is alkotott ebben a témában. A tőle való idézetek az esszé színvonalát hivatottak emelni (természetesen nem Orwell munkássága fölé).
Elsőként a regényben használt számok világát próbálom értel-mezni, melynek szerintem fontos, szimbolikus jelentősége van. Ezt követően az orwelli ‘abszolút totalitárius’ rendszer vallásos jellegét bizonyítom, de bibliai hivatkozásaim az ezt követő cím alatt is foly-tatódnak (A totalitarizmus elemei), ahol viszont már tételesen is be-mutatom, miként válik ‘valósággá a rémkép’.
Esszém végén a 101-es szoba ‘pragmatikus arculatával’ fog-lalkozom, mely a totalitarizmus legmélyebb pszichoanalitikus pokla. Munkámat jegyzeteim és a felhasznált irodalmak listája zárja, vala-mint egy meg-nem-jelent glossza, epilógus helyett...
A számok bűvöletében
“Azt mondtad, találkozunk még
Ott, ahol nincsen sötétség
Álmom az állam tulajdona
Vár ránk a 101-es szoba”2
Már a regény első mondata is baljós: “Derült, hideg áprilisi nap volt, az órák éppen tizenhármat ütöttek.” {1. rész, 1} A számokkal való já-ték az egész műben szimbolikus jelentőségű; tudatos szerkesztés ez: a tizenhármas szám használata korántsem véletlen.
A népi hiedelemvilágban a tizenhármas mindig is szerencsétlen-séget jelentett (a boszorkányság napja például december 13.-a [Luca napja], a tizemháromhoz – különösen a péntek tizenháromhoz – kötődő vészjósló képzetek pedig közismertek). Az orwelli jelképrendszerben ez a szám viszont már nem csak a tragikus végkifejlet előhírnöke – a szerencsétlenség ugyanis nem abban áll, hogy a rossz dolgok bekövetkeznek, hanem abban, hogy a jó dolgok rosszra fordulnak.
Fordított világot élünk 1984-ben. Sükösd Mihály azt írja a regény utószavában: “A címben és az évszámban nem kell különösebb rejtélyt gyanítani. Orwell 1948-ban írta regényét, felfogása szerint sivár és nyomasztó időszakban. Lehunyta a szemét és elképzelte, az adott jelen után milyen lehet a folytatás, a meghosszabbítás, a jövő. Mikor? Bármikor; alkalmasint nem hosszú idő múltán, talán nem-sokára. A negatív jóslathoz elég, ha egy évszámban tetszőlegesen megcseréljük az utolsó két számjegyet. 1948-ból így lett 1984.” Én azonban úgy gondolom, hogy e mögött a ‘csere’ mögött mégis gyanít-hatunk egy kis rejtélyt...
Az inverz perspektíva az egész regényen végigsöpör:
A történet ‘főhőse’, Winston Smith, a Győzelem-tömb hetedik emeletén lakik. Az angolban a ‘win’ szintén győzelmet jelent, a hét pedig egy meseszám. Az előjel a regényben mindig megfordul: Winston egy antihős, aki a saját háborúját végérvényesen elveszti.
Aztán ott van az Ifjúsági Nemiségellenes Szövetség, amelynek Winston szerelme, Julia is tagja. Julia ezért “keskeny piros övet viselt az overallján a dereka köré tekerve, elég szorosan, hogy kiemelje for-más csípőjét. Ez az öv az Ifjúsági Nemiségellenes Szövetség jelvénye volt.” {1. rész, 1} A ‘valóságérzék kificamítása’ ebben a paradoxon-ban is egyértelmű (egyszerre csábító és nemiségellenes).
Ugyanilyen a különböző dokumentumok megsemmisítésére szol-gáló berendezés elnevezése is: emlékezetlyuk; vagy a kínvallatások intézménye: a Szeretet-minisztérium, “ahol nincs sötétség”. {1. rész, 8} Ez utóbbi képben a cinizmus és kontraszt a végletekig fokozódik, ha felidézzük hozzá ‘Az élet vize és az élet fája’ című szakaszt a Bib-liából, mely a mennyországot így írja le: “Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükség lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük...” (Jel 22,5)
Nagy Testvér már nevében is ellentmondásos, hiszen az ‘abszolút totalitarizmust’ valósítja meg. A lázadók (Testvériség) művéből is rögtön kiderül: “Ha valaki uralkodni akar, s uralmát folytonossá akar-ja tenni, értenie kell a valóságérzék kificamításához.” {a könyv} Óceániában a hatalom ezt komolyan is veszi: “Így például a Párt elutasítja és lenézi valamennyi elvet, amelyen eredetileg a szocialista mozgalom alapult, s azzal tetszeleg, hogy a szocializmus nevében teszi ezt. Olyan megvetést tanúsít a munkásosztály iránt, amilyenre az elmúlt száza-dokban nem volt példa, s ugyanakkor a párttagokat olyan egyenruhába öltözteti, amely valamikor a munkások jellegzetes ruhája volt. Terv-szerűen aláaknázza a családi összetartást, s ugyanakkor vezérét olyan néven nevezi, amely a családiasság érzelmeire apellál.” {ugyanott}
A 101-es szám sem véletlen: az elektronikában az egy a ‘van feszültség’, a nulla a ‘nincs feszültség’ jele. A 101, mint informatikai kód, a bekapcsolt gépek újraindításával lehet egyenértékű, ami – egy számítógép esetén – a ‘nem mentett írható-olvasható memória’ (RAM) tartalmának teljes törtésével jár. Erre a ‘teljes memóriatörlésre’ céloz O’Brien is, amikor ezt mondja Winstonnak: “Üresre facsarunk, aztán megtöltünk önmagunkkal” {3. rész, 2}; és ezért küldi végül a 101-es szobába is. {3. rész, 4}
Így formálódik tehát a regény a tizenhármas szám égisze alatt. Óceánia államszervezetének fonák, sátáni felépítése pedig a lázadók írásművében {a könyv} válik teljesen nyilvánvalóvá: “A Béke-minisztérium háborúval foglalkozik, az Igazság-minisztérium hazug-ságokkal, a Szeretet-minisztérium kínzással, s a Bőség-minisztérium éheztetéssel.”
Társadalmi struktúra - politikai vallás
“Halott testek fölé
Mint forró remegés
Úgy épült fel ez a rend”3
Mind a négy minisztérium “[r]agyogó fehér betonból készült, óriási, piramis alakú építmény volt, s háromszáz méter magasan nyúlt fel a levegőbe.” {1. rész, 1} A piramis alakzat kétségkívül a Párt és társa-dalom hierarchikus viszonyára vonatkozik, hiszen erre konkrét utalást is találunk {a könyv}: “A piramis csúcsán Nagy Testvér található. Nagy Testvér csalhatatlan és mindenható”, tehát par excellence Isten helyére ült.
“A Párt uralma örökkévaló”, figyelmezteti O’Brien Winstont, mi-ként a hatalmas hangok szólnak a mennyben: “A világ felett a királyi uralom a mi Urunké, az ő Krisztusáé lett, és ő fog uralkodni örökkön-örökké.” (Jel 11,15)
Mint ismeretes, a totalitarizmusok politikai vallások, amelyek Raymond Aron szerint “a hit helyét foglalják el kortársaink lelké-ben.”4 A Biblia is elmítést tesz ilyen “álmodózókról”, akik “belopóz-nak” közénk, és akik már “régóta elô vannak jegyezve” erre. (Júdás levele) Róluk mondta Jézus, hogy “hamis krisztusok és próféták áll-nak majd elő” (Mt 24, 24), “sokan jönnek majd az én nevemben”, mármint egy ‘új megváltó’ nevében; ugyanakkor figyelmeztetett is minket: “De ti ne kövessétek őket...” (Lk 21, 8)
Tovább olvasva ‘a könyvet’, Nagy Testvér krisztusi attribútumai egyre halmozódnak: “Minden sikert, minden teljesítményt, minden győzelmet, minden tudományos felfedezést, minden ismeretet, minden bölcsességet, minden boldogságot, minden értéket közvetle-nül az ő [Nagy Testvér] vezérsége és sugalmazása következményének tartanak.” A Biblia igéiből erre is felmutatható párhuzam: “Ó, Isten gazdagságának és ismeretének mélysége! [...] Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké” (Róm 11,33-36), vagy “[Ezt mondja az ÚR:] Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselek-szem mindezt.” (Ézs 45,7) Az pedig, hogy “Nagy Testvért soha senki nem látta”, abszolút bibliai ekvivalencia: “Istent soha senki sem látta...” (Jn 1,18)
“Nagy Testvér után következik a Belső Párt, amelynek tag-létszáma hatmillióban van megszabva, vagyis valamivel kevesebben, mint Óceánia lakosságának két százaléka. A Belső Párt után követ-kezik a Külső Párt. Ha a Belső Pártot az Állam agyaként jellemezzük, a Külsőt joggal hasonlíthatjuk a kezéhez.” {a könyv} Pál apostol ugyanígy jellemzi Krisztus és az egyház kapcsolatát: “Ti pedig Krisz-tus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.” (Kor 12,27)
“Ez után következnek a néma tömegek, amelyeket »prolik«-ként szoktunk emlegetni; ezek a népességnek körülbelül nyolcvanöt száza-lékát teszik ki. [...] Proletároknak a gyakorlatban nincs megengedve, hogy a Párt tagjai lehessenek.” {u.o.} ők tehát a piramis alján helyez-kednek el – a piramis szintei között kicsi a mobilitás.
Különösen érdekes az is, amit a lázadók irodalma »A TUDATLANSÁG: ERő« résznél a társadalmi tagozódásról ír: “...három féle ember élt a világon: felül, középen és alul lévő, [...] E három ember-csoport céljai teljesen összeegyeztethetetlenek”, vagyis örök hacban állnak egymással, de a “látszólag visszafordíthatatlan változások után is mindig visszaállt ugyanez a képlet...” {u.o.}
A társadalom felépítéséről mondottak összecsengnek Jászi Oszkár nézeteivel: “A világtörténelem semmi egyéb, mint az uralkodó osztá-lyok küzdelme a kizsákmányoló osztályokkal [és mivel] a munkás-osztály alatt már nincs más alávetett osztály: amikor a munkásosztály önmagát felszabadítja, voltaképp az egész dolgozó emberiséget egyenjogúsítja, s az emberiség egy egészen új korszakba lép.”5 Ám amíg Jászi még hisz »a szocializmus reformjában«, addig ‘Emmanuel Goldstein’ - és az Angszoc koncepció - már nem: “A szocializmusnak körülbelül 1900-tól fogva feltűnt valamennyi változatában [...] egyre nyíltabban feladták a szabadság és egyenlőség megteremtésének célkitűzését. A század közepén feltűnt új mozgalmaknak – Óceániá-ban az Angszocnak, Eurázsiában a Neobolsevizmusnak, Keletázsiában pedig, ahogy nevezni szoktuk, a halálimádatnak – már a szabadság-nélküliség és az egyenlőtlenség állandósítása volt a tudatos célja.” {u.o.}
A négy minisztérium megvalósulása szintén hordozhat biblikus elemeket – az apokalipszis négy lovasára gondolok. Ezek azonban nem párhuzamok, inkább csak véletlen egybeesések lehetnek. Né-melyik mennyei jelenés több minisztérium tulajdonságát is viselheti egyszerre:
A Béke-minisztérium a másodikra lovasra hasonlít: “...a rajta ülőnek megadatott, hogy elvegye a békességet a földről, sőt hogy öldössék egymást az emberek...” (Jel 6,4) Az Igazság-minisztérium a harmadik lovasra: “...a rajta ülőnek mérleg volt a kezében.” (Jel 6,5) A Szeretet-minisztérium a negyedikre: “...a rajta ülőnek neve Halál, és a Polol követte őt...”; míg a mondat második fele a Bőség-minisztéri-um működésére hasonlít: “...és hatalom adatott nekik a föld negyed-részén, hogy öljenek [...] éhínséggel...” (Jel 6,8) A Béke-minisztéruim egyébként felveheti első lovas attribúlumait is (“...korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.” [Jel 6,2]), de mindez erőltetettnek tűnhet – csak némi fenntartással fogadható el (inkább csak érdekességnek szántam).
Tegyük hozzá: ha a Párt kijelentené, hogy a négy minisztérium a négy lovas, még ennyi hasonlóságra se lenne szükség, Óceániában ugyanis “a politikai propaganda megerőszakolja a tömegeket”. (Tchakhotine) Emlékezzünk arra, hogy O’Brien mit mondott Winston-nak: “Ha akarnék, úgy lebegnék a padló fölött, mint a szappan-buborék. De nem akarok, mert a Párt nem akarja.” {3. rész, 3} Ebből is kitűnik, hogy bármi megtörténhet, minden összefügghet mindennel és semmi semmivel – Óceánia világképét azonban nem a hit alakítja. Amikor Jézus azt állítja tanítványinak, hogy “ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedj fel, és vesd magad a tengerbe! – az is meglesz” (Mt 21,21), akkor a hit erejéről beszél. O’Brien, amikor a gravitáció legyőzéséről szól: a Párt nyílt szellemi terrorját hirdeti.
Tulajdonképpen a Párt művel, az nem is manipuláció a szó szoros értelmében, hiszen annak “láthatatlannak kell lennie, mert leleplezése eleve jelezné, hogy manipulációs kísérletről van szó.”6 Szóval nyílt hazugság ez, melyhez többféle technikát alkalmaznak – ezekről ké-sőbb lesz szó. Most mindössze csak annyi megjegyzésre szorítkozom, hogy a Párt akaratának megértéséhez “teljes és tökéletes” behódolásra van szükség.
Aki a “teljes és tökéletes” behódolásra nem képes, azt azért még nem lövik egyből agyon! O’Brien a Szeretet-minisztérium kínzó-kamrájában Winstonnak arról beszél, hogy “ha végül is megadod magad nekünk, annak saját szabad akaratodból kell történnie. Mi nem azért puszítjuk el az eretneket, mert ellenáll nekünk; amíg ellenáll, soha nem pusztítjuk el. Mi megtérítjük, hatalmunkba kerítjük a lelke legbensejét, újjáalakítjuk. Kiégetünk belőle minden rosszat és minden képzelődést; a magunk oldalára állítjuk, nem látszatra, hanem őszin-tén, szívvel-lélekkel. [...] Még az orosz tisztogatások áldozata is rejte-gethetett lázadást a koponyájában, miközben agyonlövése helyére lép-kedett. Mi azonban kifogástalanná tesszük az agyat, mielőtt kioltjuk. A régi zsarnokság parancsa a »Ne tedd« volt. A totalitárius rend-szereké a »Tedd«. A mienk: »Legyél.« {3. rész, 2}
Ez megint feje tetejére állított ‘isteni politika’. Miért? A választ Ezékiel próféta könyvében találjuk meg: “Te pedig, emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben? Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR –, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös meg-térjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza?” (Ez 33,10-11) Vagy: “Engedel-mességet követel az ÚR, nem áldozatot” (Jer 7,21 előtti cím). A zsarnoki parancs bibliai párja Jézusnál is megtalálható: “...mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse.” (Lk 9,56); valamint a Példabeszédekben is: “Az igaz és a törvényes cselekvést többre becsüli az ÚR, mint az áldoza-tot.” (Péld 21,3)
Természetesen ezzel nem arra akarok utalni, hogy Isten is hasonló Nagy Testvérhez – ellenkezőleg! Nagy Testvér és Pártja azért visszataszítóbb és rettenetesebb minden más totalitárius képződ-ménynél, mert Istent játszik, ezzel azonban megint csak azt bizonyítja, hogy a Sátán Isten majma. A ‘két politika’ között van azonban egy nagyon lényeges különbség: míg Isten a szenvedést és a feltétlen enge-delmességet olyan élettel jutalmazza, ahol “halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé” (Jel 21,4), ahol minden benne bízó ember megláthatja “az élet vizének folyóját, amely ragyogó, mint a kristály” (Jel 22,1); addig Nagy Testvér nem tudott mást felmutatni, csak egy “gulyást, amely vizenyős volt, s valami szi-vacsos, rózsaszínű anyagból készült darabkák úszkáltak benne” {1. rész, 5}, meg egy szobát, ami “a legrosszabb dolog a világon.” {3. rész, 5}
Végül pedig a piramis legalja következik: az elgőzösítettek egyre gyarapodó tömege; azok a halottak, akiket a Párt egyszerűen megsemmisít(ett). Winstonnak is feltűnik a politikai eltévelyedés súlya, amikor a börtönöket járja {3. rész, 1}: “...észrevette a meglepő különbséget a pártfoglyok és a többiek magatartása közt. A párt-foglyok hallgatagok és ijedtek voltak, a közönséges bűnözők azonban láthatólag semmivel sem törődtek. [...] Az őrök is bizonyos elnézéssel bántak a közönséges bűnözőkkel, még akkor is, amikor keményen kellett volna bánniuk velük.” Ennek magyarázata is leginkább teologikusan ragadható meg: Nagy Testvér par excellence Isten he-lyére ült – mondottuk, tehát Nagy Testvér Óceániában a Szentlélekkel tette magát egyenlővé.
...na és mit mond Jézus a Szentlélekről? “...minden bűn és káromlás meg fog bocsáttatni az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik meg. Még ha valaki az Emberfia ellen szól, annak is megbocsáttatik, de aki a Szentlélek ellen szól, annak nem bocsáttatik meg sem ebben a világban, sem az eljövendőben.” (Mt 12,31-32)
A totalitarizmus elemei a regényben
“Nagy Testvéred figyel téged
A hangja rádszól a falakból
Mindenütt ott van, érzed
Mégsem látható sehol”7
Mint ahogyan Ali Baba ezt frappánsan összegzi, a “totalitárius rezsi-mek olyan rendszerek, amelyek a történelem radikális felgyorsítása révén akarnak véget vetni a történelmi létezésnek”. A messianiz-musnak viszont “csak akkor van értelme, ha a jók és a rosszak gyökeresen ellentétes sorsra jutnak.”8 Ez a ‘gyökeresen ellentétes sors’ tudjuk mit jelent – ahogy az írás mondja: “Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.” (Mt 25, 30)
Rendszerint a “cél nagysága igazolja, hogy engesztelhetetlenek legyünk bárkivel szemben, aki útjában álla célnak, totális gyűlölettel viseltetvén iránta.”9 A »nem ember, ki ellenáll« tan vezet a szélsőséges rendőri intézkedésekhez, hiszen az egész emberiség nevében való cselekvés minden ilyen intézkedést legitimál. A ‘kon-centrációs táborok mechanikája’ is ilyen elgondoláson nyugszik, amely »az égi ítélkezés« megcsúfolása: “ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.” (Mt 25, 45)
Carl Friedrich és Zbignien Brzenzinski a totalitárius rendszerek lényegét hat pontban határozza meg: (1) a társadalmi élet minden szektorára kiterjedő hivatalos ideológia, (2) a tömegekbe beágyazó-dott egypárt(rendszer), (3) a megfélemlítésre épülő rendőri szervezet, (4) a tömegtájékoztatási eszközök fölötti korlátlan ellenőrzés, (5) a harceszközök monopóliuma és (6) a gazdaság centralizált irányítása. Az orwelli totalitárius vízió elemeit e tipológia szerint vizsgálom.10
(1) A társadalmi élet minden szektorára kiterjedő hivatalos ideológia az Angszoc. Mindenekelőtt fontos utalnunk rá, hogy “Óceániában nincs törvény”. Erre akkor derül fény, amikor Winston elkezdi olvasni ‘a könyv’-et, vagyis Emmanuel Goldstein: Az oligarchikus kollektivizmus elmélete és gyakorlata című tiltott művét. Az ellenállók irata ez (Testvériség).
Rögtön felmerül a kérdés: ha nincs tövény, ha nincsenek írott szabályok, akkor egy párttag honnan tudja, különböző helyzeteben miként kell cselekednie? A válasz szintén a lázadók ‘a könyv’-éből válik világossá: “Ha az ember természettől párthű (újbeszélül: jógondolos), minden körülmények között tudni fogja, anélkül hogy eltöprengene rajta, mi a helyes nézet vagy az óhajtott érzelem.” {2. rész, 9} Szinte döbbenetes, már-már hihetetlen a hasonlóság a keresz-tény világnézettel – in fine ez teszi a Párt eszméit leginkább politikai vallásá: “... ne aggódjatok amiatt: hogyan védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek abban az órában megtanít titeket arra, amit mondanotok kell” (Lk 12,12), továbbá: “A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (Jn 14,26), valamint: “...amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra...” (Jn 16,13) O’Brien valójában ezt az analó-giát teszi ekvivalenciává, amikor kijelenti: “Bármi is az, amit a Párt igaznak tart, az igaz. Lehetetlen a valóságot látni, ha nem a Párt sze-mével néz az ember. Ez az a tény, amelyet meg kell tanulnod, Winston. Véghez kell vinned önmagad megsemmisítését, s ehhez meg kell erőltetned az akaratodat.” {3. rész, 2} “Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: “Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát...” (Mt 16,24)
A Párt fő eszközei természetesen nem a ‘Szentlélek’, hiszen 1984-ben »AZ ISTEN: A HATALOM«. {3. rész, 4} Ehelyett “bonyolult szellemi tréning alkalmazásával” érik el, hogy a párttag “ne is akarjon és ne is legyen képes valamilyen tárgyról alaposabban elgondolkodni. Ez a tréning, amelynek már gyermekkorában alávetik, az újbeszél bűnstop, feketefehér és duplagondol szavai köré csoportosul.”
Az újbeszél célja, hogy “eretnek – vagyis az Angszoc elveitől el-térő – gondolat szó szerint elgondolhatatlan legyen, legalábbis ameny-nyire a gondolat a szavaktól függ.” {Függelék} A nyelvi manipuláció alapja a ‘hívószavak elmélete’.
“A szimbólumok egy speciális csoportjának kell tekintenünk azokat a hívószavakat, amelyek a korábbi tömegkommunikáció hatá-saként váltak komplex jelentések hordozóivá.”11 Ilyen szavak Óceánia politikai életében a minisztériumok elnevezései: Minigaz (Igazság-minisztérium), Minipax (Béke-minisztérium), Miniszer (Szeretet-minisztérium) és Minibő (Bôség-minisztérium); ugyanakkor ide sorol-hatjuk az összes újbeszél szót is, mint gyönyörtábor (kényszermunka-tábor), bűngondol (becsület, demokrácia, szabadság, vallás, tudo-mány), stb.
“E hívószavaknak a puszta említése is negatív [vagy pozitív] attitűdöt alakíthat ki a befogadóban. A módszer további előnye, hogy minnél többet ismétlik e szavakat, annál inkább eltűnik eredeti értel-mük, s fölé emelkedve a valóságnak, szimbolikussá válnak.”12 Ennek a módszernek az alkalmazásáról maga Orwell is beszámol a regény végén {Függelék}: “Rájöttek, hogy az ilyen rövidítésben a név jelen-tése összeszűkül és körmönfontan megváltozik, mivel leválik róla a legtöbb asszociáció, amely különben hozzátapad. A Kommunista Internacionálé szavak például egy összetett képet idéznek fel az egyetemes emberi testvériségről, vörös zászlókról, barikádokról, Marx Károlyról és a párizsi kommünről. A Komitern szó azonban csak egy szorosan összefogott szervezetet és egy pontosan meghatározott elméletet idéz. Olyasmire utal, ami majdnem olyan könnyen fel-ismerhető és meghatározott célú, mint egy szék vagy asztal.”
Az újbeszélben a bűnstop “azt a képességet jelenti, hogy az ember szinte ösztönszerűen meg tud torpanni bármilyen veszedelmes gon-dolat küszöbén”. Bibliai párhuzamok lavináját lehetne most elindítani – úgy érzem, néhány példa ebből a szempontból adekvát.
A bűnstop Jézus Hegyi Beszédében is fellelhető: “Hallottátok, hogy megmondatott: Ne paráználkodj! Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy asszonyra, már paráznaságot követett el vele szívében” (Mt 5,27-28) Nem elég tehát a jócselekedet, a jó-gondolos életformára is szükség van: megállni már a ‘gondolatbűn’ kezdetén. Az apostoli tanítások is hangúlyozzák: “Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt meg-romlott; újuljatok meg lelketekben és elméletben...” (Ef 4,22-23), “A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböz-tetésére.” (Zsid 5,14) A párttag eretnek gondolatai tehát a gonosz kí-vánságok: “...a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig teljesedve halált nemz.” (Jak 1,15)
Ez a párhuzam pedig egyáltalán nem túlzás, ha O’Brient válaszol Wintstonnak, aki a kínzások miatt már csak “csúnya”, “undorító”, “mocskos alsóruhás csonthalmaz”. Winston vádolja O’Brient: “Te művelted! [...] Te juttattál ebbe az állapotba!”, mire O’Brien: “Nem, Winston. Magad juttattad magad ide. Ezt vállaltad, amikor szembe-helyezkedtél a Párttal. Mindez benne volt már abban az első csele-kedetedben. [...] Láttad, milyen a tested. A lelked ugyanilyen álla-potban van.” {3. rész, 3} Winstont tehát nem az államhatalom, hanem a saját bűne érte utol, mert ‘szembehelyezkedett a Párttal’. Nem O’Brien hozta közel számára a halált – ezt saját bűne nemzette számára. A bűne pedig a bűnstop hiányából fakad – így követi el a gondolatbűnt, s mint Winston azt a naplójában is megjegyzi: “A gon-dolatbűnnek nem következménye a halál: a gondolatbűn MAGA a halál.” {1. rész, 2}
Esszém elején utaltam az ‘inverz perspektívára’, mely végigvonul a regényen. A feketefehér módszere is ide sorolható. Tudjuk, hogy Óceániában Nagy Testvér Isten székében, a Párt pedig az Égi Nagy-tanács szerepében tetszeleg. “Mivel azonban a valóságban Nagy Testvér nem mindenható és a Párt nem csalhatatlan, fáradhatatlan rugalmasságra van szükség a tények kezelésében. A kulcsszó itt a feketefehér. Mint oly sok újbeszél szónak, ennek is két, egymásnak ellentmondó jelentése van. Ellenfélre alkalmazva azt jelenti, hogy az illető szemérmetlenül, a nyilvánvaló tényeknek ellentmondva azt állítja, hogy a fekete fehér. Párttagra alkalmazva azonban azt jelenti, hogy az illető lojálisan hajlandó a feketéről azt állítani, hogy fehér, ha a pártfegyelem ezt kívánja. De jelenti azt a képességet is, hog az em-ber elhiggye, hogy a fekete fehér, sőt tudja, hogy a fekete fehér, s el-felejtse, hogy valaha bárki is az ellenkezőjét hitte. Ez megköveteli a múlt folyamatos változtatását...” {a könyv}
A ‘múlt folyamatos változtatása’ azért szülséges, hogy Nagy Test-vér megőrizhesse csalhatatlanságát (elsődleges ok), hiszen minden adatot a Párt kijelentéseihez igazítanak; valamint azért, hogy az össze-zavart múlt miatt a jelent végül ne legyen mivel összehasonlítani (másodlagos ok). A feketefehér által tehát Nagy Testvér és a Párt be-biztosítja magát: a múlttal együtt kikapcsolja az objektív valóságot is, megszünteti a ‘mihez képest’ viszonyrendszert.
Végül a harmadik eszköz a duplagondol, amely “azt a képességet jelenti, hogy valaki két, egymásnak ellentmondó nézet birtokában van, s mindkettőt elfogadja. [...] Az eljárásnak tudatosnak kell lennie, különben nem hajtható végre kielégítő pontossággal; de ugyanakkor öntudatlannak is kell lennie, különben a hamisítás és a bűntudat érzését kelti. A duplagondol az Angszoc igazi lényege, hiszen a Párt alapvető ténykedése, hogy tudatosan csal, s közben szilárdan ragasz-kodik annak feltételezéséhez, hogy tisztességesen jár el. [...] Még a duplagondol szó használatakor is szükség van a duplagondol alkalmazására. A szó használatával ugyanis elismeri az ember, hogy meghamisítja a valóságot; a duplagondol azonnali alkalmazásával kitörli ennek tudatát; s így tovább a végtelenségig: a hazudsággal mindig az igazság elé ugrik.” {a könyv}
Fontos hangsúlyozni azonban, hogy a Párt valóságszabályozásánál nem “kollektív szolipszizmusról” van szó. Mint O’Brien is határozottan kijelenti: “...az más dolog; sôt, épp az ellentéte.” {3. rész, 3} Mint ismeretes, a szolipszizmus “a szubjektív idealizmus végle-tekig vitt formája, amely csak a szubjektív tudat, az »én« létezését ismeri el és a világot csak az egyéni tudat alkotásainak tekinti”. O’Brien azért állítja, hogy ez a valóságszabályozás a szolipszizmus ellentéte, mert a világ ugyan – az Angszocnak köszönhetően – in fine tényleg az egyén alkotása lesz, de ezt a világot nem az egyén teremti, hanem egy tudaton kívüli létező: a Párt. Az igazi homo angszocians tehát szobjektív idealizmus szerint éli meg a környezetét, de ezt a kör-nyezetet a Nagy Testvér ‘varázsolja elő a kalapból’.
(2) A tömegekbe beágyazódott egypárt(rendszer) a Párt. ‘Egypártiságát’ mi sem bizonyítja jobban, minthogy a neve is csak annyi, hogy Párt. ‘Tömegekbe való beágyazodottsága’ a családnál kezdődik: “Elvágtuk a kötelékeket gyermek és szülő, férfi és férfi, férfi és nő között. Senki sem mer többé bízni feleségében, gyermek-ben, barátban. A jövőben nem is lesznek feleségek és barátok. [...] A nemi ösztönt gyökerestül kiirtjuk.” {3. rész, 3}
Ez az ‘egyPárt’ tehát nem egyszerűen csak mindenütt jelenlévő: ismét mindenható babérokra tör.
Ugyanakkor az Utolsó Idők jeleire is utal ez a minden emberi köteléket átható bizalmatlanság és árulás: “Meghasonlik az apa a fiá-val, és a fiú az apjával, az anya a leányával, és a leány az anyjával, az anyós a menyével, és meny az anyósával” (Lk 12,53), vagy: “Akkor testvér a testvérét, apa a gyermekét adja majd halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és vesztüket okozzák...” (Mk 13,12) Elég, ha felidézzük a Parsons családot: “[Parsons] asszonynak állandó rettegésben kellett töltenie az életét. Még egy-két év, s éjjel-nappal figyelni fogják az anyjukat, hogy felfedezzék rajta az eretnekség tüneteit. Manapság majdnem minden gyerektôl félni kellett.” {1. rész, 2} Emlékezzünk rá, hogy ugyanezek a Parsons gyerekek jelentik majd fel apjukat, aki pártellenes jelszavakat kiáltozott álmában (»Le Nagy Testvérrel!« {3. rész, 1}). Az már szinte tragikomikus, hogy Parsons még büszke is a kislányára: “Egy csöppet sem tudok neheztelni érte. Igazában büszke vagyok rá. Ez azt mutatja, hogy megfelelő szellem-ben neveltem.” {ugyanott}
(Egyébként már a sztálinista propagandisták is alkalmaztak tekitély-elferdítést, hogy “a gyerekek politikailag »megneveljék« a szüleiket.”)13
A Párt jelmondata: “Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, uralja a múltat is.” {több helyen is, először 1. rész, 3} Vegyük előbb az első tagmondatot: aki uralja a múltat, uralja a jövőt. A történelem meghamisítása segítségével bármilyen hatalom megteremtheti saját misztikumát, mely megakadályozza, hogy az emberek rájöjjenek: “a kiváltságos kisebbségnek nincs semmi funkciója” {2. rész, 9}, akik a hatalmat gyakorolják, egyszerűen szél-hámosok. Ezáltal uralja a jövőt is, mert ‘hatalma holnap is meg-marad’. A második tagmondat pedig nyíltan szól a ennek a múltnak a manipulációjáról: aki uralja a jelent, uralja a múltat is.
“A manipulációs eljárások legfontosabb következménye az, hogy megfosztják az embereket a választás szabadságától, hogy egy adott magatartást erôltessek rájuk.”14 Winston ez ellen az erőszak ellen lázad, mert mint azt a naplójában megírja: “A szabadság az, ha sza-badságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt meg-tehetjük, minden egyéb magától következik.” {1. rész, 7} Egy párttag számára azonban ‘néha négy, néha öt, néha három, néha meg egy-szerre mind a három’ {3. rész, 2), attól függően, hogy a Párt hogy akarja. Ehhez persze fegyelmezett elme szükséges, mert “[c]sak a fegyelmezett elme láthatja a valóságot...” {u.o.}
A Párt másik jelszava - vagyis jelszócsoportja három, teljesen inkonguens állítás:
“A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERÔ”
{1. rész, 1}
A lázadók ‘a könyv’-ében csak töredékeket kapunk az első és a har-madik összefüggés jelentéséről, a középsőről pedig 101-es szobában hangzik még néhány gondolat. Újra az inverz perspektíva segítségével válik érthetővé – vagy érthetőbbé – ez a logikai nonszensz.
A béke folyamatos háborúval tartható fenn. 1984-ben a Föld há-rom birodalomra oszlik (Óceánia, Eurázsia, Keletázsia), melyek oly hatalmas kiterjedésűek, hogy azok meghódítása már lehetetlen: “Eurázsiát hatalmas területe védi, Óceániát az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán végtelen vizei, Keletázsiát lakóinak szaporasága és szorgalma. Másodsorban, anyagi értelmeben nincs is semmi, amiért harcolniuk kellene. Az önellátó gazdasági rendszerek kiépítésével, amelyekben a termelés és a fogyasztás egymáshoz igazodik, a pia-cokért folytatott küzdelem, amely az előző háborúk egyik fő oka volt, megszűnt, s a nyersanyagokért való versengés sem élet-halál kérdése többé.” {a könyv}
A regényben Julia ‘nagyon egyszerűen’ megfogalmazza, hogy ‘mi az élet’: “[a]z ember jól akar élni; »azok« – s ez a Pártot jelentette – megakarják ezt akadályozni.” {2. rész, 3} Legalább ilyen egyszerű az is, hogy ez miért van így.
A modern hadviselés elsődleges célja “a gépek termékeinek elhasználása az általános életszínvonal emelése nélkül.” {u.o.} Az életszínvonal minimumon tartására azért van szükség, mert “a jólét általános növekedése a hierarchikus társadalmi rend elpusztításával fenyeget.” {u.o.} Ez a Pártot uralmát (látszólag) igazoló háború már nem az embereket pusztítja, hanem az emberi munka alkotásait (el-sődleges cél), de ezzel beteljesíti másik küldetését is (a Párt legiti-mációja). “A háború éppen ezért, ha az előző háborúk mértékével mérjük, merő szemfényvesztés. Olyan, mint amikor kérődző állatok harcolak, amelyeknek a szarva olyan szögben hajlott, hogy képtelenek megsebezni egymást. De ha nem valódi is a háború, mégsem értel-metlen. Felemészti a fogyasztási javak fölöslegét, és segít fenntartani azt a sajátos lelki atmoszférát, amelyre egy hierarchikus társadalom-ban szükség van.” {u.o.}
Az igazi szolgaság valójában szabadsághoz vezet. Mint O’Brien mondja: “Egyedül – szabadon – az ember mindig vereséget szenved. Így kell történnie, mert minden ember meghalásra van ítélve, ami a legnagyobb kudarc minden kudarc között. De ha képes a teljes és tökéletes behódolásra, ha meg tud szabadulni az egyéniségétől, ha el tud merülni úgy a Pártban, hogy ő maga a Párt, akkor mindenható és halhatatlan.” {3. rész, 3} Könnyű felfedezni a biblikus kicsengését ennek az állításnak is: aki Istenben bízik, az végül győz (például Ge-deon története, Bírák könyve 6-8), és “[a]ki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” (Jn 3,36)
Végül pedig a Párt erejét a »prolik« tudatlansága és a páttagok ‘duplagondolos’ gondolatrendszere jelenti. A prolik tudatlanságát – vagy más szóval beszűkülését – jól példázza Winston kocsmai látogatása {1. rész, 8}. Amikor az öregemberttől megpróbálja meg-tudni, hogy “[j]obb volt-e az élet a Forradalom előtt, mint most?”, valódi választ nem kap a kérdéseire. “Az öregember emlékezetében csak egy halom értéktelen részlet maradt meg. Napokig faggathatná anélkül, hogy érdekes adatokat kaphatna tőle. [...] aki még megmaradt a régi világból, képtelen a két kort összehasonlítani.” Ha arra keressük a magyarázatot, hogy miként lehetséges ez a nagyfokú amnézia, alig-hanem a tömegkommunikáció és a nyelv összefüggéseinél kell kutakodnunk (a problémára lentebb még visszatérek).
A párttagok tudatlansága ‘duplagondolos’, tehát mesterségesen gerjesztett. Az inverz perspektíva része: “[a]z ellentéteknek – a tudásnak és a tudatlanságnak, a cinizmusnak és fanatizmusnak ez a sajátos összekapcsolódása az óceániai társadalom egyik fő jellem-zője.” Erre – mint megtudjuk – az hatalom megtartása miatt van szük-ség: “[h]a az emberi egyenlőséget örökre el akarják hárítani – ha a felső csoport, ahogy neveztük [Belső Párt], állandóan meg akarja tar-tani helyét –, akkor az uralkodó elmeállapotnak a szabályozott őrüle-tek kell lennie.” {a könyv}
(3) a megfélemlítésre épülő rendőri szervezet a Gondolat-rendőrség és a Szeretet-minisztérium.
“A párttag születésétől haláláig a Gondolatrendőrség megfigyelése alatt áll. Még akkor sem lehet bizonyos benne, hogy egyedül van, ha egyedül van. Bárhol legyen, akár alszik, akár nem, akár dolgozik, akár pihen, fürdőkádban vagy ágyban: megfigyelhetik anélkül, hogy tudná. Egyetlen cselekedete sem közömbös. Baráti kapcsolatait, szórakozá-sait, felesége és gyermekei iránti magatartását, ha egyedül van, arc-kifejezését, az álmában mormolt szavakat, sőt még jellegzetes test-mozdulatait is gyanakvással szemlélik. Felfedeznek nemcsak minden tényleges vétséget, hanem minden különcséget is, bármilyen jelenték-telen is az; felfedezik szokásainak bármilyen váltotását, minden ideges modorosságát, amely valamilyen lelkitusa tünete lehet.” {a könyv}
Óceániában sosem lehet tudni, mikor fut bele az ember egy ellen-őrzésbe: “...őrjáratok cirláltak a vasútállomások körül, megvizsgálták az ott talált párttagok iratait, és kellemetlen kérdéseket tettek fel.” {2. rész, 2}
A Szeretet-minisztérium nemcsak a neve és működése szem-pontjából ilyen inkoherens: megjelenésében is. “A Szeretet-minisz-térium volt csak igazán ijesztő külsejű.” {1.rész, 1} Minden szim-bólumszerű jelkép megtalálható körülötte, amely a győlöletet és a szenvést jelképezi: szögesdrót, acélajtók, géppuskafészkek, botokkal felfegyverkezett őrök.
(4) A tömegtájékoztatási eszközök fölötti korlátlan ellenőrzés Óceániában az Igazság-minisztérium és a Telekép médiarendszer működésével valósul meg.
Az Igazság-minisztérium Winston Smith munkahelye, “amelyhez a hírszolgálat, a szórakoztatás, az oktatás és a szépművészetek tartoz-tak.” {1. rész, 1} Természetesen az inkoherencia – mint Óceánia min-den minisztériumánál – itt is fennáll. “A múltat napról napra, sőt szinte percről percre a jelenhez igazították. Ily módon minden olyan jóslatnak a helyességét, amelyet a Párt kinyilatkoztatott, bizonyítékok támasztották alá; nem tűrték, hogy egyetlen olyan hírnek vagy kinyi-latkoztatásnak nyoma maradjon, amely ellentétben volt a pillanatnyi követelményekkel.” Az irattári osztály legnagyobb részlege “csak olyan alkalmazottakból állt, akiknek az volt a dolguk, hogy bevonják és összegyűjtsék azokat a könyv- és újságpéldányokat, valamint egyéb dokumentumokat, amelyeket hatályon kívül helyeztek és megsemmi-sítésre ítéltek. A Times egy-egy számát – a politikai vonalvezetés változása vagy Nagy Testvér rosszul sikerült jóslatai miatt – akár tucatszor is újraírták, s mégis az eredeti keltezés volt rajta; egyetlen olyan példány sem maradt belőle, amely ellentmondhatott volna az újraírt példánynak. A könyveket is újra meg újra bevonták, átírták, s megint kiadták anélkül, hogy utaltak volna rá, hogy valamilyen vál-toztatás történt. Még azok az utasítások, amelyeket Winston kapott s végrehajtásuk után mindig megsemmisített, sem állították soha, hamisítani kell, ilyesmit még beléjük magyarázni sem lehetett; mindig csak tévedésekre, elírásokra, nyomdahibákra vagy téves idézésekre hivatkoztak, amelyeket a pontosság érdekében kell helyesbíteni.” {1. rész, 4}
Az Igazság-minisztériumnak nemcsak a múlt újjáalakítása volt a feladata, hanem “hogy elhalmozza Óceánia polgárait újságokkal, film-ekkel, kézikönyvekkel, teleképműsorokkal, színdarabokkal, regé-nyekkel – vagyis az elképzelhező mindenfajta tájékoztató, oktatási és szórakoztató anyaggal, a szobroktól a jelszavakig, a lírai költe-ményektől a biológiai értekezésekig, s a gyermekábécéktől az újbeszél szótáráig. [...] Egész sor különleges osztály foglalkozott a pro-letáriátusnak szánt irodalommal, zenével, drámával, vagyis általában a proletariátus szórakoztatásával. Ezek állították elő azokat értéktelen újságokat, amelyekben sporton, bűnügyeken és horoszkópon kívül szinte semmi sem volt, az olcsó, hatásvadász regényeket, a nemiségtől csöpögő filmeket és az érzelmes dalokat, amelyeket teljesen gépi-esített eljárással készítettek, egy »verscsinálónak« nevezett különleges kaleidoszkópféle masina segítségével. Működött itt egy egész szekció – újbeszlélül pornószek-nek nevezték –, amely a legalantasabb porno-gráfiával foglalkozott.” {u.o.}
Fentebb utaltam rá, hogy visszatérünk az ominózus kocsma-jelenethez, amikor az öregúr emlékezete ‘csődöt mondott’ a – Winston szerint – lényeges dolgokkal kapcsolatban. “A média mint közvetítő legfőbb hatalma a tematizálásban rejlik, abban, hogy meghatározhatja azon témák körét, amelyekről a közönség tudomást szerezhet.”15 A Párt totális önkényuralma folytán a híreket a valóság-tól függetlenül, ad bene placitum alakíthatja. Ebből következik, hogy az emberek gondolataiban potenciálisan felmerülő problémák körét is beállíthatja – némely problémák teljesen kimaradnak a tájékoztatás-ból, akár időben visszafelé is, így bizonyos dolgok eltűnnek a infor-mációk közül, mások meg a semmiből kerülnek elő.
Persze mondhatnánk erre, hogy “[a] lehetőségek nem merülnek ki a puszta válogatásban, vagyis a hírszelekció nem mindig lehet következetes. Amikor a médiumok által preferált politikai platformra nézve előnytelen, ezért elhallgatott hír más módon, pl. szóbeszéd útján mégis bekerül a köztudatba, beszédtéma lesz, a médiumok már nem tehetik meg hitelvesztés nélkül, hogy ne számoljanak be róla.”16 Csakhogy Óceániában a párttagok közötti, politikailag inkorrekt, horizontális információáramlás (Angelusz) teljesen elképzelhetetlen, a prolik pedig – ahogy O’Brien mondta – “tehetetlenek, mint az állatok. Az emberiség a Párt.” {3. rész, 3} Tegyük hozzá még, hogy a prolik elméjét teljesen kiüresítik a médiából rájuk zúdított ‘militarista ballaszttal’ és ‘szellemi vattacukorral’. Aztán ott van annak ténye is, hogy “Óceánia egyes részei közt a gyakorlatban semmiféle érintkezési lehetőség nem adódott.” {1. rész, 8}
A manipuláció egyik tüneteként tartjuk számon, hogy “az inter-akcióban szinte üldözi a csöndet.”17 Ezért a telekép működtetési stílusa a manipuláció mintapéldája, hiszen nem lehet kikapcsolni, csak lehalkítani (csak a Belső Párt tagjai kapcsolhatják ki).
(5) A harceszközök monopóliuma a Béke-minisztérium kezében összpontosul. “A háború, ezt látnunk kell, nemcsak hogy elvégzi a [totalitárius rendszer fenntartásához és legitimálásához] szükséges pusztítást, hanem lélektanilag is elfogadható módon végzi el. Elvben nagyon egyszerű lenne a világ munkaerő-fölöslegét templo-mok vagy piramisok építésére pazarolni, lyukakat ásatni és betemet-tetni őket, vagy éppen nagy mennyiségű javakat termeltetni s aztán felgyújtani. Ez azonban csak a gazdasági alapot teremtené meg a hier-archikus társadalom számára, az érzelmit nem. Ebből a szempontból nem a tömegek lelkiállapota fontos – az ő állásfoglalásuk nem érdekes mindaddig, amíg szorgalmasan dolgoznak –, hanem magáé a Pártté. [...] Éppen a Belső Pártban a legerősebb a háborús hisztéria és az ellenség gyűlülete. Vezető funkciójában gyakran tudnia kell egy Belső Párt-tagnak, hogy ez vagy az a háborús hír nem igaz, s gyakran annak is tudatában lehet, hogy valójában nincs is háború, vagy egészen más célokért folyik, mint a deklarált célok; az ilyen tudat azonban könnyen semlegesíthető a duplagondol technikájával. Tény, hogy egyetlen Belső Párt-tag sem inog meg egy pillanatra sem abban a szinte vallásos hitében, hogy a háború valódi, s hogy győzelemmel kell vég-ződnie, vagys Óceánia az egész világ vitathatatlan ura lesz.
[...] A Béke-minisztérium hatalmas laboratóriumaiban és a brazí-liai őserdőkben, az ausztráliai sivatagban és az Antarktisz elhagyatott szigeteken elrejtett kísérleti állomásokon tudósok seregei dolgoznak fáradhatatlanul. Egyesek csak a jövendő háborúk kitervezésén mun-kálkodnak; mások egyre nagyobb hajtóerejű rakétabombákat, egyre hatásosabb robbanóanyagokat, egyre áthatolhatatlanabb védőlemeze-ket terveznek; megint mások új, még halálosabb gázok után kutat-nak...” {a könyv}
(6) Friedrich-Brzenzinski-féle tipológiánk utolsó eleme a gazdaság centralizált irányítása, mely a regényben a Bőség-minisztérium képében jelenik meg. Inkoherens jellegére felmutatok néhány példát, mely jól érzékelteti a neve és működése közötti kontrasztot.
A Bőség-minisztérium által meghirtedett, harsány “A mi új, bol-dog életünk” {1. rész, 5} helyett “rossz gin, rossz kávé, fémízű gulyás és mocskos ruhák összekeveredett, savanykás szaga.” {u.o.} Tevé-kenysége fontos az ‘agybutító propagandának’ is: “[h]a a sorsjátékról volt szó, még az írni-olvasni alig tudó emberek is bonyolult számítá-sokra és szinte meghökkentő emlékezet-mutatványokra voltak képe-sek. [...] Winston [...] nagyon jól tudta (különben a Pártban mindenki tudta), hogy a legtöbb nyeremény képzeletbeli. Ténylegesen csak kis összegeket fizettek ki, a nagy pénzeket nem létező személyek nyer-ték.” {1. rész, 8} Ezt újbeszélül úgy is mondhatnánk: nemszemélyek nyertek csak.
E sorok olvasása közben látnunk kell az a fokú szellemi erőszakot, amit a Bőség-minisztériuma az Igazság minisztériummal karöltve művel. A néptömegek központilag szervezett materiális iden-tifikációja tökélyre fejlesztett, miközben a többség befásulva nyomo-rog. Óceániában az emberi lelkek sivár és kiüresedett állapotban bo-lyonganak.
Mindezek után megérlelődött a kérdés: “Lehetséges volna, hogy ezt is beveszik az emberek [...]? Igen, bevették.” {1. rész, 5} De miért? Mert fölöttük tornyosul egy brutális hatalom zsarnoksága, mellyel szemben tehetetlenek. Mert manipuláltak. Mert ‘agymosottak’.
Ákos ‘igazat szól’ minderről, amikor így énekel: “Az álmaimat gépek rázzák / Hogy ne tudjak aludni / Hogy folyton fáradt legyek / És ne érdekeljen semmi, de semmi”.
“Pierre Clastres szerint Nietzsche tévedett, amikor azt állította, hogy a politikai hatalom immanens szükségszerűsége az emberi ter-mészetnek, azaz az embernek, mint természeti lénynek. A társadalmi életnek viszont szükségszerűsége.” Politikát elgondolhatunk erőszak nélkül, társadalom azonban nem gondolható ele politika nélkül – más szavakkal: “nincs társadalom hatalom nélkül.”18 A Pártot és a Belső Párt-tagokat nem érdekli a ‘mennyország a Földön’, meg az a “vala-miféle paradicsom, amelyben az emberek szabadok és egyenlők lesz-nek.” {3. rész, 3} O’Brien szerint a német nácik és az orosz kommu-nisták is “gyávák” és “képmutatóak” voltak. Velük szemben a Párt “teljes mértékben saját maga miatt törekszik a hatalomra. [Mint O’Brien kifejti:] Bennünket nem érdekel mások java; kizárólag a hata-lom érdekel. Nem a gazdaság, a fényűzés, a hosszú élet vagy a boldog-ság; csak a hatalom, a tiszta hatalom. [...] A hatalom nem eszköz; a hatalom cél.” {3. rész, 3} Találóan énekelte Ákos erről, hogy “A hatalom célja / A hatalom maga / Mindenkinek mást rejt / A 101-es szoba”.19
A 101-es szoba pragmatikus arculata
“Önmagában a fájdalom
Nem mindíg elég
A hatalom papjai kilúgoznak
És új tudatot öntenek beléd”20
Mint Sükösd Mihály fogalmaz Orwell könyvének végén, ezt a regény be lehetett volna úgy is fejezni, hogy “Winston Smith, a Szeretet-minisztériumában, tehát a börtönben, a százegyes szobában, a pat-kánymarások után is hű marad önmagához, nem vall, nem ismer be semmit, nem omlik össze, vértanúhalált hal.” {utószó} Mi lehet az oka annak, hogy mégis vallot, és ‘megszülte a világirodalom leg-szomorúbb mondatát’: “Csináljátok Juliával!” {3. rész, 5}
A Julia szó hallatán önkéntelenül Shakespeare Rómeó és Júliája jutott eszembe, mert az inverz perspektíva itt is érezhető: egy ‘anti-szerelmi’ tragédiának vagyunk tanúi. Winston azzal, hogy a maga helyére lökné szerelmét, hogy helyette élje át azt, “ami a legrosszabb dolog a világon” {2. rész, 4; 3. rész, 5}, valójában nem a szerelmét árulja el, hanem magát a szerelmet is; hiszen ha még a szerelem sem elég védelmező a Párt uralmával szemben, ‘akkor tényleg vége a világnak’.
(Számomra a vészharangok már akkor kongtak, amikor Winston kijelenti, hogy nem hisz Istenben. Az az egyszerű “Nem.” {3. rész, 3} már jelzi, hogy Winstonnak nincs igazi lelki támasza – bár ez a kérdés túlságosan is elvinné esszémet egy teologikus vita felé, úgyhogy ezt a problémát nyitva hagyom...)
A Winston-Julia szerelmi viszony elemzésekor figyelemmel kell lennünk néhány részletre, mely ‘enyhítő körülmény’ ebben a jóvá-tehetetlen tragédiában (a szerelem elárulása). Egyrészről nem biztos, hogy igazi szerelem volt (hiszen akkor nem árulták volna el egymást), tehát ‘becsúszott pár fals hang ebbe a harmóniába’: Winstonnak a sze-relemben annak testi élvezete tetszik; közelebbről az, hogy a testi élvezet lázadás a Párt ellen. Ez akkor válik nyilvánvalóvá, amikor megtudja, hogy Julia már ‘százszor is’ megtette, párttagokkal is, de “azokkal a disznókkal nem. Pedig szerették volna. [Belső Párt-tagok-ról beszél]” {2. rész, 2} Erre “Winston szíve ugrált örömében. [majd ezt mondta Juliának:] Minél több férfival tette meg, annál jobban szeretem.” {u.o.}
Persze Julia válasza (mármint az, hogy tökéletesen megérti) to-vább bonyolítja e problematikát, s már-már a szerelem szó meg-határozását és filozófiai vonatkozásainak felidézését kívánná, amely ‘mámorosan ködös’ és ‘szeszélyesen ingoványos’ terület, így ez is vakvágány lenne ebben az esszében...
Ami viszont racionálisan kifejthető, az a 101-es szoba lélektani és kommunikatív elemzése. Úgy tűnik, O’Brien ‘a pszichoanalitikus iskolák és Freud leghűségesebb tanítványa’: a lelki rezdülések, a meta-kommunikációs folyamatok (gesztus, mimika, tekintet, stb. jelzései az érzelmekről) tökéletes ismerője. A “Most attól félsz...”, “Most azt gondolod...”, és “Ezt gondoltad, ugye?” jellegű mondatai legalábbis ezt sugallják – O’Brien úgy átlát Winstonon, mintha jobban ismerné, mint ő saját magát. Ebben O’Brien a Belső Párt-tagként annak isteni hatalmát is felmutatja, viszont ne feledjük: Winstont már hét éve figyelik és a Szeretet-minisztériumban kábítószerekkel stimulálják (például azt, hogy mitôl fél a legjobban, a telekép [nemcsak adó, poloska is] segítségével tudja meg {2. rész, 4}). Szóval a Párt jelmondata az is lehetne: Vigyázat, csalok!
A pszichoanalízis kommunikációjában az O’Brien-Winston vi-szony az ‘orvos-beteg’ modellt cserélgeti a ‘tanító-tanítvány’ modell-helyzettel. Mint tudjuk, “az orvosi viselkedésben nagyon sok liturgi-kus, szakrális elem van, ez különösen a nem verbális viseledésben látható. A testtartás merev, a gesztusok és a fejmozgások határozottak, a kézmozgások sok emblematikus jelzést hordoznak, a tekintet mozgásai lassúak és határozottak, a vokális viselkedésben hangsúlyok és nyomatékosság, valamint a közlések között jelentôségteljes szünetek tûnnek fel. Az egész orvosi viselkedés különleges nem verbális konstellációt mutat.”21 Fontos még megemlítenünk az em-pátiát, hiszen az empátia készsége és alkalmazása adja az orvos szá-mára a különböző interakciók szabályozásának eszközét lényegében a visszajelentések pontosítása révén, hiszen az empátia főleg az inter-akciók folyamatában bontakozik ki...”22
Nézzük ezeket még egyszer, O’Brien viselkedésének leírásait ana-lizálva {3. rész, 2}: “[a]rckifejezése mint egy orvosé, tanítóé vagy éppen papé, aki inkább megmagyarázni és meggyőzni akar, mint büntetni (a testtartás merev, a gesztusok és a fejmozgások határo-zottak); “kezének egy apró mozdulatára fájdalomhullám öntöttel el a testét” (a kézmozgások sok emblematikus jelzést hordoznak); “...mint a barátság, egymás bizalmasai voltak ők; [...] O’Brien olyan arc-kifejezéssel nézett le rá, amelyből arra lehetett következtetni, hogy az ő agyában is ugyanez a gondolat támadt” (a tekintet mozgásai lassúak és határozottak); “[m]ikor megszólalt, a hangja könnyed, társalgási volt. [majd kevéssel ezután] “Hangja rendkívüli módon megváltozott, s arca hirtelen szigorú s ugyanakkor élénk lett” (a vokális viselkedésben hangsúlyok és nyomatékosság); végül pedig: “[e]bben a pillanatban azonban O’Brien elfordult. Néhány lépést tett fel s alá. Aztán kevésbé indulatosan folytatta...” (a közlések között jelentőség-teljes szünetek tűnnek fel).
Erre az orvos-beteg modellhelyzetre még hozhatók további pél-dák: “Az orvos sajátos viselkesését megerősítette a hagyományos beteg-viselkedés, vagyis a beteg felfokozott várakozása, gyermeki ragaszkodást sugárzó nem verbális kommunikációja, teljes oda-fordulása.”23 Eszerint: “Két, kissé nyirkos tapintású, puha párna kacsolódott Winston halántékára. Megrettent. Fájdalom következik, újfajta fájdalom” (a beteg felfokozott várakozása); “[e]gy pillanatig úgy csüggött O’Brienen, mint egy csecsemő...” (gyermeki ragasz-kodást sugárzó nem verbális kommunikációja) “[Winston...] válla körül a súlyos kar különös módon megnyugtatta. Az volt az érzése, O’Brien a védelmezője...” (teljes odafordulása)
Számos pszichológiával (is) foglalkozó szerző (Watzlawick-Bea-vin-Jackson) “a terapeuta kontrollját, szabályozó befolyását tartja a pszichoterápia lényegének, és az egyes módszereket kontroll-stratégiának fogja fel. Ez különösen a két legősibb pszichoterápiás módszerben, a szuggesztióban és a hipnózisban szembetűnő... [...] a szuggesztióban a kontextuális utalás és a beteg felvetéseinek, várakozásainak manipulációja a fő módszer, a hipnózisban pedig a nem verbális kommunikáció kap különleges hangsúlyt, és egy sajátos metakommuniatív effektus, az úgynevezett kommunikációs para-doxon – egymással ellentmondásban álló promotív üzenetek konflik-tusa, amelyre csak viselkedésváltoztatással lehet reagálni – a hatás lé-nyeges tényezője.”24
Ez utóbbira példa a regényben, amikor O’Brien megkérdezi, hogy “A te véleményed szerint, Winston, a múlt valóságosan létezik?” {3. rész, 2}, ugyanis ekkor Winston “Nemcsak azt nem tudta, hogy akkor menekül-e meg a fájdalomtól, ha »igent«-t felel, vagy ha »nem«-et, hanem még azt sem, hogy melyik választ tartja valóban igaznak.”
A beteg feltevéseinek, várakozásainak manipulációja pedig már a Szeretet-minisztériumba való belépéskor elkezdődött: “Ez az a hely, ahol soha nincs sötétség; most jött rá, miért érezte úgy, hogy O’Brien megértette a célzást. A Szeretet-minisztériumon nincsek ablakok.” {3. rész, 1} Ez a világos hely azonban nem kivezeti őt a sötétségből, ha-nem az legszörnyűbb pokolba taszítja majd. Szintén várakozásaival ellentétes O’Brien minden válasza, aki az ő feleleteit minduntalan kijavítja (például “Nem, nem ezért. Próbáld még egyszer.”) {3. rész, 2}
Az imént utaltam Watzlawick-Beavin-Jackson munkáira - érdekesség, hogy Az emberi kommunikáció pragmatikája című tanul-mányuk (mely természetesen a regény megírása után keletkezett) felmutat olyan alapelveket, amelyeket Orwell 1948-ban {1984-ben} már használ. (Persze a gyakorlat mindig megelőzi az elméletet.) Ilyen princípium például a fekete doboz elve; a kommunikációs séma cir-kularitásának elve; vagy éppen annak ténye, hogy “a kommunikáló felek a kommunikációjukba mindig beiktatják az »események sor-rendjének punktuációját«, ahogyan ezt Whorf nyomán Bateson és Jackson nevezte.
A fekete doboz elv lényege, hogy mivel “a pszichikumot lehetetlen megfigyelni »működés közben«, a viselkedés kutatása is átvette a táv-közléstől a fekete doboz elvét. Eredetileg ezt az elvet a háborúban zsákmányolt elektromos szerkezetek vizsgálata során alakították ki, ezeket a szerkezeteket ugyanis nem lehetett szétszedni, mert fennállt a lehetőség, hogy robbanótöltet van bennük. Újabban olyan elektronikus berendezések elemzésében használják a fogalmat, amelyeknek szerke-zete annyira bonyolult, hogy nem érdemes foglalkozni vele, hanem csak az »input-output« viszonylatra érdemes koncentrálni. [...] Ennek az elvnek a pszichológiai és pszichiátriai problémákra való alkalma-zása azzal a heurisztikus előnnyel jár, hogy szükségtelen végső fokon bizonyíthatatlan intrapszichés tényezőket tekintetbe venni, lehet csak a megfigyelhető »input-output« viszonylatokra korlátozódni, vagyis a kommunikáció vizsgálatára.”25
A Szeretet-minisztériumban a fekete doboz elvét nemcsakhogy alkalmazzák, de ennek pillérein nyugszik az egész Gondolatrendőrség gépezete. A kínzókamrában O’Brien számtalan kérdéssel bombázza Winstont (input [kommunikatív bemenet]), erősen koncentrálva elemzi a tőle kapott válaszokat (output [kommunikatív kimenet], például: “Elgondolkozva megigazította a szemüvegét...” {3. rész, 2}), majd ő maga helyesbítően válaszolgat is (újabb input [szuggesztió]).
Utóbbir
|
